Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Twenty-three

Liam a sötét éj és a szakadó eső ellenére minden közlekedési szabályt áthágva alig 5 perc alatt tényleg beért a klinikára. A kocsi riasztóját már futtában élesítette, az sem érdekelte, ha nem kapcsol be, rohant a műtő felé. A folyosó elején csatlakozott hozzá Kate nővér, hogy nagyjából felvázolja a helyzetet.

- A páciens reggel alhasi görcsökre panaszkodott, amire McKenzie doktornő görcsoldót írt elő. Hangulata egész nap ingadozott, késő délután már nehéz volt vele kommunikálni, ekkor mértük meg a hőjét, 38,9 volt. Lázcsillapítót kapott rá, a görcsei erősödtek. Kb fél órája vettem észre, hogy a katéterzsák tele van vérrel, ekkor riasztottam a doktornőt, aki azonnali beavatkozás mellett döntött. A többit telefonban elmondtam, doktor úr.

- Köszönöm, Kate. Melyik műtő?

- A kettes.

Liam pillanatok alatt átöltözött és becsörtetett a kettes műtőbe, ahol Louisa már előkészítve feküdt, teste mozdulatlan, karjai leszíjazva, csak hatalmas riadt szemei árulkodtak arról, hogy ébren van. Mikor tekintetük találkozott, a lány szemeiben hálakönnyek jelentek meg, míg Liaméi melegséggel és gyengédséggel teltek. Odaállt LouLou feje mellé és közel hajolt hozzá. Nem simogathatta meg, mert már be volt mosakodva, de szerette volna némiképp megnyugtatni az altatás előtt.

- Hé, kislány, hát mit rosszalkodsz te itt éjnek idején, hm? - mosolygott rá.

- Liam, ké...kérlek... tudom, hogy...hogy utálsz, de ... ne..ne haragudj ráááámmmm... nagyohnn féhhéélek... - kétségbeesetten zokogott.

- Cssss...ssss... senki sem haragszik rád, kiscsillag. A dolog nem olyan komoly, mint amilyen ijesztően néz ki, fél óra és rendbe tesszük, addig alszol egy jót, hm? Mit szólsz?

- Le..leszíjaztak...és neeem akartak szólni neked...

- De szóltak. És jöttem azonnal. Aludj, drága.

- Liam?

- Hm?

- Itt leszel, amikor felébredek?

- Itt leszek, megígérem. Kezdjünk!

**********

- Harr...ry?

- Mmmm?

- Mmmmit csinálsz?

- Csitt. Leltározok.

- És... miérrrt kehll ahhoz cccsendben lennem?

- Hogy halljam, mikor gyorsul fel a lélegzeted, mikor akad benn a levegőd és mikor nyöszörögsz. Mert mindig olyan kis halk vagy, hogy nagyon kell figyelnem, el ne mulasszak egyetlen kis jelet sem.

- Jóóóó, deh mit leltá...razol?

- Az erogén zónáidat, szerelmem.

Harry Lou homlokától indult és centinként csókolta végig az arcát, a nyakát, a vállát. Minden apró rezdülésre figyelt, ami elárulta neki, hogy kedvese hol szereti legjobban a kényeztetést. Az első jelet a fülcimpájánál, a másodikat közvetlen alatta, a harmadikat a nyaka hajlatában észlelte. Gondosan eszébe véste őket, aztán meg is jelölte. Először arra gondolt, minden kis pontot megszív jó erősen, de aztán rájött, hogy soha többet nem akar lila foltokat látni kedvesén, így inkább finoman megharapta őket, hogy legközelebb majd a fogai lenyomatai igazítsák útba. Mire végzett, Lou testét több, mint 30 harapásnyom ékesítette. És még nem is járt a legintimebb helyeken. A fiú pedig magán kívül, teljes transzban, minden ízében remegve feküdt Harry ölében.