Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Thirty- two

- Louisa? Louisa Tomlinson? Jól látok, édes bogaram, te vagy az? - LouLou ajtajában egy vonzó, 45 körüli vörös hajú, barna szemű, nővérruhát viselő hölgy állt hitetlenkedve, kezében a lány lázlapja.

- Elnézést, de ismerjük egymást? - Louisának nagyon halványan rémlett a nő arca valahonnan, de egészen biztosan hosszú évek emlékeit kellene előkaparnia, ha rá akarna jönni, ki ő. A hölgy közelebb lépett hozzá és hitetlenkedve bámulta a lányt.

- Kicsi LouLou, én vagyok, Steph, Stephanie Channon. Nem ismersz meg?

- Steph? STEPH??? - Louisának beugrott végre, honnan volt olyan ismerős ez a kellemes külsejű nővérke. Stephanie Channon volt az édesanyjuk legjobb barátnője és egyben a keresztanyjuk. Kiskorukban rajongással szerették mindketten a jószívű és mindig vidám asszonyt. Sokszor csináltak közös programot, ha Londonban járt, és nem egyszer nála aludtak, mikor ők látogattak haza Yorkshirebe. Olyankor általában vehemens párnacsatába torkolltak az esték, reggel pedig palacsinta illatra ébredtek. - Istenem, hány éve nem találkoztunk? Lassan tíz, mióta anya meghalt...- meghatódva ölelték át egymást, gondolatban átélve az utolsó találkozásukat a lány édesanyjának a temetésén. Utána Stephaniet mintha a Föld nyelte volna el, de sejthető volt, hogy nem ő akart elszakadni a gyerekektől, hanem Simon vágta el a szálakat nagyon ügyesen.

- Mi történt veled, kis bogaram? Most néztem a neved a lázlapon, de reméltem, hogy nem te vagy az...mármint ne érts félre, nagyon is szerettelek volna viszont látni, de nem itt. Ki tette ezt veled, kicsikém?

- Simon - hajtotta le a fejét szomorúan Louisa. Stephanie arcára végtelen düh és fájdalom ült ki, meghallva a gyűlölt nevet.

- Simon? Az a szemétláda? Istenem, mennyit mondtam édesanyádnak, hogy ezzel az emberrel valami nem stimmel. Nem tudtam ugyan, hogy mi, de túl nyájas volt, túl... nem tudom. De persze Jay nem hallgatott rám, mindenáron egy apát akart nektek, aki biztonságban és szeretetben felnevel, ha már a vér szerinti apátok olyan galádul lelépett. De hogy tehette ezt Simon? És miért?

- Ez hosszú történet, Steph, majd elmesélem...

- Annyit kerestelek titeket! De ismeretlen helyre költöztetek és a telefonszámotok is megváltozott...- a nővér folyamatosan szorongatta LouLou kezét, egy pillanatra sem engedte el. - Ha tudtam volna, hacsak sejtettem volna...

- És te hogy kerülsz ide, keresztanyu? - vágta el a témát Louisa.

- Pár éve én is Londonba költöztem a válásom után. Eddig a St Bartholomew's-ben dolgoztam, két hete vettek fel ide a belgyógyászatra, de tegnap már szóltak, hogy ma itt kell kezdenem. Azt hittem, büntiben vagyok, de aztán hallottam, hogy Cheryl helyére jövök, mert őt a főorvos eltanácsolta az osztályról.

- Hogy mi? Payne doki kirúgta Cherylt?

- Bizony ám, mint a huzat. Állítólag azt terjesztette, hogy ő és a doki együtt vannak.

- Pedig nincsenek?

- Dehogy vannak, én nem régóta ismerem őt, de azt tudom, hogy nincs állandó barátnője, és bár népszerű a nővérkék körében, amit ki is használ, sosem hanyagolná el a pácienseit egy hancúr kedvéért. Kat szerint pont ez volt a baj. Hogy Cheryl a doki kedvenc betegének is előadott valami szaftos sztorit a kapcsolatukról és ez kiverte nála a biztosítékot. Ki akarta rúgni, de a munkájával nem volt semmi baj, így csak áthelyezték és ezentúl én leszek helyette.

" A doki kedvenc betegének? Így emlegetnének? Dehát honnan veszik ezt, hisz Liam alig beszél velem az utóbbi hetekben. Nem is tudja, mennyire hiányzik..."