Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Thirty- eight 18+

4 évvel ezelőtt...

Niall összekészítette a kliensét az egész napos vizsgálatsorozathoz, amit minden félévben kötelezően elvégeztek rajta. Mivel ágyhoz kötött volt, ezért csak mentővel lehetett szállítani, pont erre vártak azon a tavaszi reggelen, ami az egész életét megváltoztatta...

9 óra tájt érkeztek meg a zöld-sárga egyenruhások, a két szállító bement a kliensért a szobájába, utánuk érkezett a mentős tiszt, aki a papírjaiba bújva lépett be a bejárati ajtón. Niall eligazította a szállítókat és visszament a tiszttel lebeszélni a legfontosabb információkat indulás előtt. Az előszoba közepén futott majdnem szó szerint a karjaiba, mert Ni már lendületben volt, a férfi pedig addig nem tekintett fel a jegyzeteiből. A pillanat, amikor először egymásra néztek, örökre az emlékezetébe vésődött.

A világ számára legférfiasabb jelensége állt vele szemben. Magas, sportos alkatú, olajbarna bőrű, rövid fekete hajú, és a valaha látott legigézőbb gesztenyebarna szemeivel rendelkező férfije bámult rá. Legalább fél fejjel magasabb volt a fiúnál, akiben hirtelen bent rekedt minden levegő, szája kiszáradt, szíve felvette az eddigi legnagyobb sebességet, amit produkálhatott. Niall tudta, hogy vége van, ő az... Ő az, akit mindig is keresett. a FÉRFI...

- Hello, a nevem Zayn, velem töltitek ma a napot, én fogom Mr Richardsot az összes vizsgálatra elkísérni - Zayn kezet nyújtott az elbűvölt fiúnak, akinek annyira remegett és izzadt a tenyere, hogy attól félt, meg sem bírja majd szorítani a felé nyújtott végtagot. Alig hallotta a hozzá intézett szavakat, mert minden energiáját lekötötte, hogy megzabolázza a lábait és ne boruljon azonnal térdre ez előtt a tökéletesség előtt, akit Isten minden bizonnyal a nyolcadik napon teremtett.

- Mehetünk?

- Iiigen... - Niall idiótának érezte magát, amiért ennyire zavarban van és biztos volt benne, hogy minden látható bőrfelületén elpirult, de nem tehetett ellene, a férfi bűvkörébe került teljesen anélkül, hogy az bármit tett volna érte. "Persze, amilyen szerencsém van, biztos hetero..." gondolta magában és nem is tévedett olyan nagyot.

Zayn észrevette a fiú zavarát, magában mosolygott rákvörös arcán és hatalmasra tágult pupilláin, melyektől világoskék szemének csak a karimája látszott. Észrevette rajta a vonzalmat és sajnálta kicsit, hogy nem tudja viszonozni, dehát őt a nők érdeklik...mit kezdjen egy fiúval ha akármilyen helyen helyeske is, de nincs puncija. Pedig nincs is annál jobb, mint megmártózni egy nedves forró kis...ajjhhh...nehéz lesz így a nap...

Betolták Mr Richardsot az első vizsgálóba, ők addig kent a váróban helyet foglaltak. Beszélgetni kéne... na de ez a szegény srác egy értelmes mondatot képtelen kinyögni... dél körül már annyira frusztrálta a helyzet, hogy legszívesebben menekült volna.

- Lemegyek, elszívok egy cigit, a kliensed most egy darabig úgyis bent lesz. Mindjárt jövök - mondta fogvégről az olvadozó szöszinek.

- Oookééé - felelte Niall és oltári dühös volt magára. "A fene essen bele, hogy nem tudom összeszedni magam.. másra sem tudok gondolni, minthogy előtte térdelek és imádom... az se érdekelne, ha nem viszonozza, csak egyszer érezhessem... ó, Istenem..."

Estére, mire hazaindultak, az ír már transzban volt. Elbódította a férfi kisugárzása, az illata, hangjának zengése, minden apró rezdülése. Ahogy beszálltak a mentőautóba, el kellett haladnia mellette és a hely szűke miatt a karjaik összeértek. Niallban mintha ezer atombomba robbant volna fel egyszerre, kínjában felnyüszített, igyekezett halkan, de Zayn arckifejezése egyértelművé tette, hogy megnyilvánulása nem maradt észrevétlen. A férfi nem a számára kijelölt helyen, hanem mellette foglalt helyet. Niall ekkor már tudta, hogy baj van. Felzúgott a motor, Zayn pedig egészen közel hajolt hozzá.