Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Twenty-five

" dr Jeff Stevens hív"

Harry órák óta ült Lou háza előtt. Körbejárta gyalog a környéket, aztán autóba ült és találomra hajtott mindenféle utcákba, hátha megtalálja a kedvesét, de nem járt sikerrel. Végső elkeseredésében felhívta Liamet, elkérte tőle a Tomlinson testvérek címét, és szigorúan meghagyta neki, hogy ne említse ezt Louisának. Felesleges lenne most a lányt azzal idegesíteni, hogy a bátyja eltűnt, biztosan már előre rémeket látna. Sajnos az idő múlásával azonban az ő fejében is egyre több félelmetes kép jelent meg. Lou egy kocsi alatt, Lou bealtatózva a padlón, Lou a Temze alján... Mikor megcsörrent a telefonja, első gondolata az volt, talán ő hívja, már kapta is ki a készüléket a farzsebéből, és amint meglátta, hogy a doki az, lepergett előtte az élete. "Neee... Louuu... ne megint, kérlek...."

- Halló, Jeff?

- Harry, hat szót várok tőled, mielőtt bármit is mondanék. Ha azokat hallom tőled, beszélek - a doki hangja szigorú volt, de nem tűnt vészjóslónak.

- Mi az a hat szó, Jeff? Mondd már!

- Szeretem Louist és sosem csalnám meg - Harrynek kellett pár pillanat, míg az agya értelmezte a kérést, de aztán nanoszekundum alatt elhadarta a kívánt mondatot.

- SZERETEM LOUIST ÉS SOSEM CSALNÁM MEG!!!!! - üvöltötte a kagylóba - Hol van, megtaláltad? Jól van????

- Itt alszik az anyósülésemen. Viszem hozzád, pár perc és ott vagyunk.

- Vá..vá..várj, én nem vagyok otthon.

- Hát hol vagy akkor? Milyen játék ez, amit űzöl, Haz? - Jeff kezdett mérges lenni.

- Itt ülök Lou háza előtt. Már nem tudom, mióta. Elfogyott az ötletem, hogy hol keressem, a telefont nem vette fel és... azt gondoltam...reméltem, egyszer csak hazajön...

- Rendben, mondd a címet, felveszlek téged is.

- 12 Orchard Way, SM1 4HL

Pár perc múlva az orvos Mégane-ja finoman lefékezett Harry mellett és valóban ott aludt az ő angyalkája beszíjazva, feje félig oldalt a fejtámlának támasztva. Olyan békés volt, olyan ártatlan, és Harry szíve végre újra verni kezdett és végre újra kapott levegőt. Úgy érezte, most jut lélegzethez először, mióta Lou kilépett az ajtaján. Gyorsan bepattant hátra, halkan csukta be az ajtót és már indultak is hozzá. Haz nagyot sóhajtott és megdörgölte a szemeit, hátravetette a fejét és próbált lenyugodni. - Hol találtad meg?

- A Blackfriarsnél. Harry, beszélnetek kell. Komolyan. Én tudom, milyen a szerelem, tudom, hogy az ember legszívesebben ki se szállna a kedveséből, de a szex nem helyettesíti a beszélgetést. Ez a fiú tele van félelmekkel és kétségekkel. Tisztáznotok kell, mielőtt baj lesz.

- Úgy lesz, Jeff, köszönöm, hogy biztonságban visszahoztad nekem.

- Nem tesz semmit. Holnap találkozunk.

Harry finoman Lou térdei alá nyúlt a bal kezével, jobbal a hátát ölelte át, úgy emelte ki a kocsiból, mint egy kisgyereket. Vagy mint egy menyasszonyt...Pillekönnyű súlyát szinte meg sem érezte. - Hazzym...- sóhajtotta álmában Louis és karjait a nyaka köré fonta, arcát a vállgödrébe temette. Harry lehelet finoman megpuszilta a halántékát és bevitte a lakásába. Oda, ahová tartozott.

**********

Négy órával korábban

Louis amint kilépett a házból, ahol Harry lakott, futásnak eredt. Nem tudta, merre, nem volt célja, csak annyi, hogy minél távolabb kerüljön ettől a helytől. Ahol összetörték a szívét. Nagy reményekkel, boldogan érkezett az ő smaragd szemű drágájához, de amikor a szőke srác ajtót nyitott... felismerte benne azt a fiút, akivel Harry a folyosón csókolózott... "Szóval ő Niall. És ő lakik már napok óta Harrynél. Vele osztja meg az otthonát... hogy lehettem ekkora marha??? Tényleg elhittem, hogy Harry engem.. csak engem...Tomlinson, mikor tanulod már meg, hogy neked ez sosem fog menni??? Ki akarna egy ilyen szerencsétlent szeretni??? El innen... el kell tűnnöm...messzire...örökre..."