Sárkány lélek

1. Rész

       Mélyen egy barlangban kialakított börtönben van egy lány. Hosszú szőke haja felfogva, hogy ne zavarja őt semmiben se. Testét szakadt rongyok takarják, amely alatt nem is lehetne tudni mennyi sebet takar. A lány nyugodtan ül a cellájában, és egyáltalán nem néz ki úgy, mint aki szökési tervet eszelne ki, vagy éppen szökni próbálna.
       Egyszer csak léptek zaja kondul fel a folyosóról, majd egy magas fehér hajú vértezett srác bukkan fel. Kezében egy tálcát tart, rajta egy bögre víz és némi kenyér. Határozott léptekkel a lányhoz lép.
           - Gondoltam, hozok némi ételt. - a lány égszínkék szemeivel a fiúra néz. Szemeiben egy csepp életjelet nem tükröznek vissza. 
           - Köszönöm, de mint ahogy már azt meg annyiszor mondtam Valkyon, nem kell nekem étel.
           - De Clara.. Már lassan két hete vagy itt, de csak egyszer ettél. Ez nem normális.
           - Pedig én ehhez vagyok szokva. Tényleg sajnálom, hogy mindig feleslegesen hozod az ételt, de nincs rá szükségem. - térdeit maga elé húzta, majd a fejét rátámasztotta - Részemről ennyi.
           - Oké.. De holnap ismét eljövök, és akkor hozom egy társamat is, aki talán rábír beszélni. 
           - Ez igazán mókásnak hangzik. - felelte közömbösen.
           - Akkor én most megyek.
    Léptei és vértezete csörgése szépen lassan elhalkult. Clara pedig álomra hajtotta a fejét. Közben azon gondolatok cikáztak benne, hogy miért nem képes ez a fiú megérteni, hogy ő nem akar enni. Elvégre nem tehet róla, hogy ehhez van hozzászokva.
    Egy hirtelen kilengés ébresztette fel. De nem volt földrengés. Majd amint újra lehajtotta a fejét, valami a fejére csöppent. Valami ami fájdalmat okozott azon a ponton. Felnézett, és látta, hogy a cellát tartó erős láncokat egy láng olvasztja meg. Ahogy a vas gyengülni kezdett ismét kilengett a cella. Arrébb húzódott, hogy ne rá csöpögjön a többi olvadt vas. Aztán egy éles hang jelezte, hogy a vas megadta magát. A cella egyenesen a mély vízbe esett, ahol rohamosan süllyedni kezdett. Clara kezét kidugva a rácsokon próbált valamit ügyködni, de hasztalan volt, főleg, mert amint a kezét kidugta, egy energia pajzsot aktivált, és égetni kezdte a bőrét. Hiába próbálta kirúgni az ajtót az sem működött, és a levegője rohamosan fogyott. Hirtelen nekivágódott a ketrec oldalának, amint az iszapot ért. Hideg és a sötétség társaságában volt a víz alatt. A levegője már-már majdnem elfogyott. Az utolsó gondolata a "Segítség!" volt, amely aztán egy hatalmas légbuborékkal elkezdett felszállingózni. 
    Eközben Valkyon egy másik srác kíséretében érkezett a börtönben, de már csak az a látvány fogadta őket, hogy Clara cellája sehol.
           - Talán megszökött? - kérdezte a szemfedős srác.
           - Nem hinném..
           - Nem érted.. Könnyen lehet, hogy átvert.
           - Nem! Te nem érted Nevra.. Annak a lánynak a szemeiben semmi életjel nem tükröződött.
           - Ezt meg hogy érted?
           - Úgy ahogy mondom. A szemeiben nem látszódott, hogy élni akar, vagy esetleg ki akar jutni a cellából. Amint Jamon idehozta, semmiféle ellenállást nem mutatott. Mintha már az elejétől beletörődött volna.
           - Jó de..
           - "Segítség!"
           - Hallottad ezt? - kapta fel a fejét Nevra.
           - Ez Clara hangja volt.
           - A víz felől jött. - mutatott Nevra a víz irányába, majd egyből oda is rohantak - Levegő buborékok....
           - Akkor odalent van.
           - De hogyan?
           - Azt nézd! A tartóláncot valaki megolvasztotta.
           - Jéé tényleg.! Na és ki megy le oda..
           - Haj..Majd én.. Mert ahogy látom, te nem fogsz lemenni.
           - Hát barátom, ezt nagyon jól látod. - kezével megpaskolta Valkyon vállát.
           - Akkor legalább szólj Ewelinnek, hogy azonnal jöjjön ide. - mondta miközben levette vértjeit. 
           - Oké!
    Nevra elrohant Ewelinért, Valkyon pedig egy kisegeret tartott a kezében akit a ruházatára helyezett és egyből vízbe ugrott. A hideg és vaksötét vízben úszva tapogatózott, hátha megérzi a cella rácsait. De csak úszott, és úszott egyre mélyebbre, és amikor már azt hitte, hogy a lány elveszett, hirtelen megérezte a vas fémes tapintását.
    Egyből tapogatózott a lakat után, és szerencséjére hamar megtalálta. Kulcsát leakasztotta övéről, és kinyitotta a lakatot. Amint visszarakta a kulcsokat a helyükre, benyúlt a cellába, és megragadta a lány törékeny alkarját. Óvatosan magához húzta, másik kezét a dereka köré fonta. Ám a lány egyszer sem rezzent meg. Ekkor tette meg Valkyon a lehető legrizikósabb lépést, ami után vagy marad elég levegője, hogy a felszínre jusson vagy nem. Megcsókolta Clarát, és levegőt juttatott a tüdejébe.

------------------------------------------------------------------------------------

   Nos nem bírtam megálljt parancsolni magamnak, így már most kirakom az első részt :D
 Remélem, hogy ez a történet is elnyeri a tetszéseteket, illetve most már hetente fogom az új részeket kirakni.
  Jó olvasást ehhez is, és a másikhoz is ha érdekel :D