~Derek Hale a mindenem~

1.

                     A M Y   W H I T E 

Sok olyan történetet hallottam emberektől akik el vannak ájulva mennyire tökéletes az életük, hogy teljesen bukkanómentesen, akadály nélkül telnek el mindennapjaik. Az én tapasztalatom ennek a szöges ellentéte, minden a feje tetején áll egészen születésem óta. Édesanyám elvesztését egy hónapja próbálom feldolgozni, apám segítsége nélkül. Ő a gyász kezdete óta a munkába találja a kiutat, rólam gyakran megfeledkezve. Nem hibáztatom amiért így próbálja meg elfelejteni feleségének elvesztését, azért viszont már sokkal inkább, hogy felvetette a költözés ötletét. Nem volt beleszólásom, úgy érezte az tenne nekünk jót, ha kiszakadnánk az itteni monotonitásból és egy új életbe vágnánk bele.

Az első lakást egy számomra teljesen ismeretlen, Beacon Hills nevű városban találta és első látásra szerelem volt számára. Aznap amikor először odamentünk már a környezet és az atmoszféra is hidegrázóan hatott rám, a sötét lombkorona ami az egész várost körülvette hatalmas titkokat rejtve rezgette leveleit. 

- Jólvan kicsim kiszállás! - hallottam apa izgatott hangját az első ülésről.
- Megyek már.. - vánszorogtam ki az autóból.
 A ház kétemeletes, egy kavicsjárda vezet a bejárathoz aminek két oldalán egy elhanyagolt virágoskert ékelődött.
-Hmm.-igen ez volt az első reakcióm.
-Nem tetszik?-kérdezte apu.
-De, egész jó. Bentről is megnézhetem?-válaszoltam.
-Persze, menjünk beljebb.

Elég tágasnak tűnt, ahogy beléptünk az ajtón, azzal szembem az emeletre a lépcső, jobbra a konyha, balra a nappali,abból nyílik a fürdő. Nagyjából ennyi az alsó szint. De most jöjön a felső. Ahogy a lépcsőn felértem, balra megpillantottam a leendő szobám, jobbra volt egy kisebb fürdő, és pontosan a lépcsővel szemben egy kis nappali.

Fejben már mindent elrendeztem,hogy mi és hogyan lesz. Beléptem a teljesen üres, új szobámba és kinéztem az ablakon. Egy kb annyi idős fiút mint én, láttam póló nélkül az ablakban állva. Csorog a nyálam és meglát.
Elkezdett integetni felém, én pedig csak bólogatok mint egy marha. Jézusom. Mikor észbekaptam, ő már teljesen az ablak mellett volt és engem figyelt. Én is közelebb léptem és végre én is intettem neki egyet.
Elkezdett valamit mutogatni, amiből azt vettem le, hogy menjek le a ház elé. Hát meg is tettem.

-Szia!-köszönt.

-Uhm szia.-mosolyogtam zavartan.

-Scott McCall vagyok, neked mi a neved?-nyújtotta felém hatalmas mancsait.

-Amy White.-ráztam vele kezet.