Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós

63. rész

Sikeresen el is készültem és 18:00-kor már díszmagyarban feszítettem a kanapén. Aztán ugyanilyen lelkesedéssel pillantottam az órára egy kicsivel később, ami akkor már 18:17-et mutatott. Elindultam átgyúrni a tésztát, majd visszaültem az eddigi helyemre. Háromnegyed 7 körül már kezdtem aggódni, hogy merre lehet Miki. Nem akartam hívni vagy írni neki, mert hát ki vagyok én, hogy számonkérjem merre jár, így türelmesen vártam a pillanatot, amikor betoppan. Fél 8-kor viszont az eddigi aprócska reményem is elszállt, így átöltöztem melegítőbe és nekiláttam a tészta kinyújtásának.

Nem akarom kijelenteni, hogy felültettek, mert akkor a tegnapi negatív gondolataimat bizonyítva teljesen lerombolódna az a kis önbecsülésem, ami most van, de nem hunyhatok szemet afelett, hogy nem jött el. Ő kérte, hogy tegyük át, mert a kedd nem lesz jó és még így sem jön.

A paradicsomszószt körkörösen egyengettem és a gondolataimba burkolóztam, amikor valaki kopogott. Odakullogtam és kinyitottam az ajtót, mire megláttam Miki vigyorát.

- Hűűű, de jó időérzékem van! – nevetett, mire én csak forgattam a szemeimet, de ő ezt nem látta, mivel éppen a cipőjét húzta le.

- Jó, hogy végre itt vagy, fogalmam sincs milyen feltéteket szeretsz – húztam nem teljesen őszinte mosolyra a számat; mivel ezt a késést nem fogom szó nélkül hagyni.

- Egy FELTÉTellel mindet... A lényeg, hogy te pakold rá őket, mert úgy biztos mennyei lesz! – mondta, mire akaratlanul is felnevettem.

Elkezdtük megpakolni a pizzákat a sok jóval, majd bedobtuk őket a forróságba. A nappaliban elhelyezkedve vártuk, hogy jelezzen a sütő, így volt időm megfogalmazni a gúnyos kérdésemet, hogy miért nem jött időben.

- Mivel nem beszéltük meg, hogy mikorra jöjjek, munka után gyorsan elkészültem és jöttem is, mert nem akarlak késő este zavarni – előzött meg, így teljes magyarázatot adva a fel nem tett kérdésemre.

- Ha zavarnál, nem hívtalak volna – nyújtottam ki rá a nyelvemet gyerekesen, mire hangosan nevetett.

- A stílusod nagyon hasonlít a legidősebb húgoméra – nézett körbe a nappaliban, ahol nem először jár.

- Akkor üzenem tesódnak, hogy nagyon jó ízlése van – mondtam gondolkodás nélkül, mire Miki megint felkacagott.

- Átadom. Bár te is megmondhatod neki... - kezdett félénken a mondatába. – Szombaton lesz az eljegyzési bulijuk, ha gondolod... - nézett fel lassan.

- Nagyon szívesen! – csillant fel a szemem, mire ő megkönnyebbülve dőlt hátra.

Kész lett az első két pizza, így a konyha felé vettem az irányt. Igyekeztem mindkét tányérra szépen elhelyezni a szeleteket, majd bevittem őket a nappaliba, ahol Miki már farkaséhesen illatozta a levegőt. Amíg megsült a másik kettő is, addigra pont elfogyasztottuk az első adagot, így kiszaladtam és behoztam a frisseket is.

Az evés után megkért Miklós, hogy meséljek neki magamról, mire én nagy gondolkodásba kezdtem.

- Nem jó ha gondolkozol rajta, mert akkor nem lesz őszinte – szólt rám bölcsen, mire bólogatni kezdtem.

- Igaz... Akkor azzal kezdem, hogy bérgyilkos vagyok – mondtam komoran, de másodpercek múlva hangosan röhögtünk ezen.

- Na, de viccet félretéve... - komolyodott meg a nevetés végén.

- Meddig érsz rá? – húztam fel a szemöldökömet, mert ha tényleg azt szeretné, hogy meséljek magamról, akkor ahhoz 3 nap sem elég.

- Bármeddig rád érek – használta az SMS-ben küldött kifejezésemet, amitől elpirulva mosolyogtam.

- Szóval... - kezdtem bele a mondókámba, ő pedig türelmesen és kíváncsian figyelt.