- Add már ide! – ordít rám Ádám, amikor jó pár próbálkozása után is kitartóan szorítom a szatyrot.
- Úristen! Ne haragudj! Nem vettem észre, hogy te vagy az! – mentegetőzöm egyből.
- De most már látod, ideadod végre? – kérdezte nyugodtabban.
- Köszönöm! És tényleg ne haragudj!
- Dehogy! Amúgy sem értem mit féltesz ennyi chipsen. Ez valami új diéta-trend vagy micsoda?
- Haha! Nagyon vicces – válaszoltam. – A barátnőm meglátogat jövőhéten és nem lehet üres kézzel vagy hűtővel várni.
- Wáó! Remélem jó nő! Ha egy éjszakát marad, akkor azt töltheti nálam is! – húzta fel a szemöldökét.
Csak megforgattam a szememet és mire bármit tudtam volna válaszolni, komollyá vált az arca és halkan csak ennyit kérdezett:
- Vagy ti, hogy is mondjam... ti úgy barátnők???
- De hülye vagy! – kiáltok fel. – Neeem, te bolond! Nyugodtan próbálkozz be nála, úgyse vagy az esete, jobb lesz, ha ő tesz helyre!
- Na majd meglátjuk! Egyébként meg bocs a múltkoriért. Csak az az este elég durván sikerült, aztán kicsit idegesen keltem.
- Ááá, semmi. Mi történt?
- Te mindig ilyen kíváncsi vagy Dórika? – utánozta Marci hangsúlyát, úgy, mint amikor ő mondja a nevemet.
- Csak nem tudom elképzelni mennyire lehetett brutál, ha reggel 4-re azt hitted, hogy délután van – nevettem fel hangosan.
- Majd, ha jó kislány leszel, akkor megtudod – kontrázott.
- Inkább nyissad az ajtót! – nevettem még mindig.
Kinyitotta, de csak annyira, hogy ő beslisszanjon, engem meg majdnem odazárt a több mázsás kapu. Mondjuk, így is csak félig voltam az udvarban. Ezen ő jót derült, de kínomban már én se tudtam mást csinálni, csak röhögni. Amikor próbáltam a lábammal hátrébb rúgni az ajtót, akkor valami hihetetlen szupererőnek köszönhetően pehelykönnyűnek éreztem. Most komolyan, képzeljétek el, mi lenne akkor, ha gyúrnék lábra?
De csalódnom kellett magamban és a szuperképességeimben, mert ahogy átvergődtem magam végre teljesen a küszöbön, akkor vettem észre, hogy Miki tartja az ajtót mögöttem. Mármint Hasi. Hasi. Honnan jött ez a név?
- Megvagy? – kérdezte.
- Igen, köszi!
Mire elcipekedtem a liftig, az pont le is ért, így Ádi bepakolta a táskákat én meg elköszöntem a fiúktól. Ahogy az ajtó csapódott és lassan elindult a lift, még pont elkaptam, Miki „Milyen jóba letettek" mondatát.
Bár a hangjában némi gúnyt lehetett hallani, én azért megkönnyebbültem, hogy egy picit enyhült a múltkori feszültség Ádóval.
Ahogy felértem a lakásba nagyon nagy meglepetés fogadott. Rossz meglepetés.
KAMU SEDANG MEMBACA
Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós
Fiksi Penggemar„Dóri egy átlagos lány, aki nyugodtan éli mindennapjait, majd a vele egy házban lakó Vecsei H. Miklóssal való találkozása feje tetejére állítja életét!", Ezt írni elég klisés és elcsépelt baromság lenne. Pedig valamennyire igaz. Egy újabb - ¿fanfict...
