Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós

22. rész

A hatalmas fűtőegységek és fogyasztásmérő-szekrények között kígyózva a többiek lenyomtak már pár kortyot a maradék pezsgőből, de ami ezután jött azt Budapest legmenőbb bárja is megirigyelné. Mivel üthettük volna el az időt az elején, mint egy kis Kérdezz-Felelekkel, ahol volt pár csúnya bekérdezés és bedurvult, kínos helyzet.

Ilyen volt például, amikor valaki megkérdezte Marcikától, hogy egy képzeletbeli dobogóra kiket állítana fel a csajok közül, persze aszerint, hogy mennyire bejövősek neki azok a lánykák. Bár - véleményem szerint is - a legszebb lányokat sorolta fel, a végére még odabökött egy, „de lenne még egy különdíjam Dóra számára" mondatot. TEJÓÉG. Ez csak most jutott eszembe.

Már a „Felelsz vagy Mersz" után távozott 4 ember, mondván nem akarnak ilyen fertőben lenni. Igazából teljesen megértem őket így utólag. Általában én el sem megyek a bulikba, de ha véletlenül, egy meggondolatlan pillanatomban elindulok egybe, az biztos, hogy 1 óra után lelépek, jó kifogasokra hivatkozva. De én sokat nevettem a játékok alatt és nem akartam ünneprontó lenni.

Ezután Activity-t játszottunk, ahol rengeteget szórakoztunk. Persze a büntetések és helytelen megfejtések mind egy-egy újabb pohárka italt jelentettek, így hamar kidőltek sokan.

Activity után már kisebb csapatokban ültünk és nevettünk az eddigieken, és akkor huppant le mellém Marci a földre. Amíg a poénok hallatán ide-oda hajoltunk a nagy röhögésekben, párszor az arcát a vállamba temetve fojtotta el a nevetését. Ezeket néha az követte, hogy én a fejemet az övére hajtottam.

Neee, az nem lehet!

Ahogy az egyik ilyen után lassan felemelte a fejét, mélyen a szemembe nézett. A lelke legmélyéig elláttam a mogyoróbarna szempárba veszve. Hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról és belesúgott a fülembe, majd feltápászkodott és otthagyta a társaságot.

Olyan hirtelen történt, hogy csak pár perc gondolkodás után indultam utána.

Ajjj Istenem, miért kell mindig keresnem az ilyen szitukat?

A terminálon kívül, egy dolgozóknak kijelölt helyen szívta, valószínűleg nem az első cigijét. Pedig nagyon siettem, de már minimum a harmadiknál tartott.

- Miért haragudnék? – kérdeztem vele szemben állva.

Lassan elfordította a fejét, hogy ne rám fújja a füstöt.

Miért van az, hogy pár embernek eszméletlen jól áll, ha cigizik? Bármennyire rossz és káros szokás, annyira ámulatba ejtő az a mozdulatsor, ahogy valaki a szájához emeli a cigit, majd a mély beszívás után, komótosan, a távolba meredve kifújja azt. Marcus is ilyen. Iszonyat jól áll neki.

Ahogyan az elillanó füstben gyönyörködök, hirtelen jön a válasz a kérdésemre.

- Hát, hogy ilyen hülyén jött ki ez ott bent. Mondjuk, aki kijött az meg bejön nekem.