Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós

47. rész

Ha a délutáni gondolatmenetem nem lett volna elég, még az estémet is felemésztette az agyalás. Bár Miklóst ki tudtam zárni végre, eszembe jutott helyette Maresz meg Tomi, így 9 órától olyan hajnal 2-ig vártam bármilyen értesítést, hogy minden okés és rendben megérkeztek a babócák. Végül 5:18kor riadtam a telóm rezgésére. Hunyorogva olvastam a sorokat. „Váradi Villő és Váradi Vajk üdvözöl mindenkit a Honvédkórház 171-es szobájából, Anya és mi is jól vagyunk!"

Elküldtem a gratulációmat, majd visszadőltem szundizni.

Szeptember 7. HÉTfő. HATEfő.

Megnyitottam reggel az e-mailjeimet. Ez a szokásom még Angliában alakult ki, mert mindig ott értekeztek velem. Jött kettő is, amiben az állt, hogy nagy szeretettel várnak interjúra. Hűha... Megnéztem az időpontokat és szerencsére nem ütköztek. Az egyik holnap lesz, a másik csütörtökön. Jó lenne felkészülnöm. Megreggeliztem és a legnagyobb motivációmat előkeresve és leporolva indultam neki a „10 leggyakoribb állásinterjú kérdés, amire jobb, ha nem ész nélkül válaszolsz" című cikknek. Végül az egész napom elment erre, így estére csak annyi gondom volt, hogy kikészítsem a ruhámat holnapra. Bezuhantam az ágyba és vártam az álommanót. De szegény cseszettül eltévedhetett, mert 1-ig forgolódtam és csak azon imádkoztam, hogy reggel ne aludjak el.

Végül sikerült elpillednem és reggel is időben keltem fel, így jól kicsíptem magam és már indultam is. Egy lazac színű nadrágot és egy pezsgőszínű, elől fodrokkal díszített inget vettem fel. Utálom a fekete-fehér „díszmagyar" ruházatot. A ballagásom óta kerülöm az előbb említett uniformist. Meg is lepődött rendesen az interjúztatóm, így már elsőre nem voltam neki szimpatikus. Nagyszerű. A kérdéseken egyébként hamar végigmentünk de végig hallottam a hangján, hogy elég távolságtartó, így nem jósolok ennek sok esélyt.

Pont csütörtökön lesz eredmény, így vagy sík ideg leszek a másik interjúmon, vagy laza, mivel ide már felvettek. Majd meglátjuk. Az egyetlen dolog amiben biztos vagyok, hogy nem áll meg a világ. Sőt! A NEM igazából IGEN. Ha valaki nemet mond, azzal egy új utat nyit meg neked, ahol lehet hogy sokkal jobb lehetőségek várnak rád! Ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg.

Amikor az első munkahelyemen kérleltem a főnököt 5 hónap után, hogy adjon több feladatot és önállóságot, nem figyelt rám. Ezt nehéz szívvel meséltem az egyik barátomnak egy kávézóban, ahol meghallotta a beszélgetésünket egy férfi, aki 2 héttel ezután a főnököm lett. Simán megbízott bennem és sokkal több felelősséget adott, mint az első munkáltatóm, így azóta nem félek az elutasítástól a munka terén. Ráadásként lett sok tapasztalatom az interjúk világában, mivel 6-7 helyen dolgoztam, amíg kint éltem.

És ezt csak azért, mert az újabb munkák mindig több pénzt kínáltak. Én meg úgy voltam vele, hogyha ezért jöttem ki, akkor nem fogok egyhelyben ülni! Nem tudjátok elképzelni mennyire nehéz volt az első főnökömet félrehívni és ecsetelni neki, hogy szeretnék munkahelyet váltani. Ő csak mosolygott és sok szerencsét kívánt és azt, hogy találjam meg a számításaimat, mert ő nem tud többet adni, így teljesen megérti, hogy elvágyódok. Ez kint naponta négyszer megtörténik, pláne kereskedelemben meg vendéglátásban. Volt olyan „kollégám" aki a betanítási napja 3. órájában vágta a hamburgerekkel teli tálcát a floor manager elé, hogy ő ezt nem folytatja, majd kisétált. Ennyi.

Kár, hogy itthon, az egyetem befejeztével, az emberek elhelyezkednek, 4-5 év alatt kilépnek a „gyakornok" pozícióból – vagyis már nem ők főzik a kávét. Utána „előléptetik" őket és kapnak 20000 forint emelést. Aztán ugyanettől a cégtől mennek nyugdíjba is, mivel sosem mertek lépni, mert mi lesz ha...? Mi lenne? Felmondasz és keresel másikat. Jó, egy kis megtakarítással a számlámon könnyű ilyeneket mondani... De az, hogy a CV-ben több munkahely is szerepel az nem ijesztő a HR-eseknek. Sőt, szeretik, ha több helyen, több különböző kollégával és eltérő rendszerben dolgoztál. Így szerez az ember tapasztalatot. Nem lehet egy helyen megrohadni. A lényeg, hogy hála Istennek, ha másra nem, de a pénzszerzésre jó volt a kinti lét, így nem kell szűkölködnöm egyelőre, amíg nem találok másik munkát. Nyilván nem élek kiskirály módjára, de nem sürget az idő vagy az éhínség.