- Jajjj, de jó, hogy itt vagy! Szerinted milyen színű orchideát küldjek Borcsának?
- Marci, ezt most nem mondod komolyan? – nevettem fel hisztérikusan.
- Tesó, azt hittük baj van! – szidta le Miki egyből, aki velem együtt nagyon parázott az előző másfél percben.
- Jólvanna! De ez vészhelyzet! – mosolygott Marci.
- Fehéret, amin vannak pici rózsaszínes cirkák – mondtam nyugodtan, mivel tudtam, hogy ez neki most tényleg fontos. Már nem is tudtam rá haragudni, amiért lehívatott.
- Mik? – röhögött egyből mind a két fiú.
- A kis cirkás, cirádás fajta. Ami fehér alapon vékony pink csíkos.
- Az cirmos, te! – rázta a fejét Miki úgy, mintha ezt mindenkinek tudnia kéne.
- Bodaszőlőn így mondjuk! - védtem be magam egyből.
- Még jó, hogy itt a szakértő – nézett végig Mikin Marci, amitől még jobban kellett nevetnem.
- Tudod, hogy anyának virágboltja volt – forgatta a szemeit.
- Tudom. És aki a virágot szereti, az ... - kezdte el a jól ismert mondatot Marci.
- Rossz ember nem lehet – fejeztük volna be Mikivel, ha nem ordít közbe Ádi...
- AZ CSAK ROSSZ EMBER LEHET! – üvöltötte a fülünkbe, ezzel félbeszakítva az eddigi értelmes beszélgetést.
- Ádám baszd meg... a fülem! – ordított rá Marci.
- Jó, bocsi, csak nem értem minek kell gazra költeni a pénzt, hogy odaadd egy lánynak, aki még csak nem is kedvel.
- Hm... Ezt nagyon rosszul látod – vetettem oda halkan Ádinak. S bár a kelekótya fiúnak címeztem a mondatot, láttam, ahogy Marcikának felcsillan a szeme és legszívesebben örömtáncot járna, mivel megtudta, hogy a vonzalom kölcsönös.
- Akkor fehéret, rózsaszín izékkel. Értettem! – szalutált a nagy szerelmes.
- Cirkákkal – jegyeztem meg újra.
- Cirmokkal – javított ki Miki.
- Kiscicás virágot küldesz a csajnak? – nézett elképedve Ádi.
- Úristen, valaki lője le! – kérlelt minket Marci.
Miután Marci hálálkodott egy sort és megígérte, hogy többször nem riaszt, csak akkor ha ég a ház. Mivel a fontos virágos információ birtokában volt, boldogan vonult be a szobájába megrendelni a virágküldést. Ádi visszament a nappaliba Fifázni, így ketten maradtunk a folyosón Mikivel.
- Örültem, hogy múltkor összefutottunk a Margitszigeten – törte meg a kínos csendet egy nagyon találó poénnal.
- Haha... az én részemről inkább „összesétálásnak" lehetne hívni – használtam fel a frappáns szóviccét.
- Kérlek cáfold meg, hogy hasonlítunk a Marékkal! – dobta fel hirtelen a témát.
- Hááát, ez elég nehéz lesz, de ha ezt akarod... Nem hasonlítotok Marékkal! – állítottam határozottan, holott semmi köze nem volt a valósághoz. Mivel már kétszer találkoztam a lánnyal, így tisztán látom magam előtt az arcát, ami egy az egyben olyan vonásokat hordoz, mint a Mikié.
- Látszódott, hogy ez erőltetett volt, úgyhogy nem hiszek neked – mosolygott.
- Jóóó, bocsánat, de tényleg olyanok vagytok, mint két tojás!
- Szegénykémnek ezért nincsen már 2 éve senkije – nevetett fel hangosan.
Na álljunk csak meg egy percre! Hasonlítani. Ikrek. Nincsen senkije. Basszus. Marék, Miki tesója. Ez akkor azonnal nem tűnt fel, de most már totálisan egyértelmű. Na, nem mintha ez változtatna bármit is.
- Ikrek vagytok? – kérdeztem végül, mikor végigfutattam az agyamban az előző gondolatsort.
- Nem, van közöttünk pár év – mondta kedvesen és látszódott a szemén, hogy valamit megneszelt az előző gondolataimból, mert a mosolya picit önelégülté vált, mintha pont azt akarta volna elérni, hogy azt higgyem, hogy ők egy pár és most bumm... kiderül, hogy csak tesók. Fura.
YOU ARE READING
Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós
Fanfiction„Dóri egy átlagos lány, aki nyugodtan éli mindennapjait, majd a vele egy házban lakó Vecsei H. Miklóssal való találkozása feje tetejére állítja életét!", Ezt írni elég klisés és elcsépelt baromság lenne. Pedig valamennyire igaz. Egy újabb - ¿fanfict...
