Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós

28. rész

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa..."

Enyhén megdöntöm a fejemet, mert a cetli ferdén van ragasztva, és így olvasom tovább.

„Belőle nőtt Ádi, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, teste is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy Marci, kínját is, baját is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vörösboros fájdalom..."

Itt kuncogtam magamban egy sort. Valaki nagyon tehetségesre itta magát.

„Ki gépen száll fölébe, annak Google Maps kell,

s nem tudja, hol lakott itt Kerekes Marcell,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én az Ádit, ki söréért remeg,

erdőt, Fütyülőst - gyümölcsöst, szöllőt és borokat,

a borok közt Marcikát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az a Kinizsi 22, Ádi előtte áll s üzen,

selfie-bot a kezében, körötte sok csaj,

s már tudom, hogy itt nem kicsi a baj;..."

Alig bírtam visszatartani a hangos nevetést. Ez valami hihetetlen!

„ és ott a park, a régi józanodások lábnyoma,

a pálesz íze számban hol méz, hol áfonya,

s a kocsmába menvén, a járda peremén,

hogy ne fizessek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, nem csak piások,

akik a nőzésben sem kispályások,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."

- Látom tetszik! – hallok egy hangot mögülem, valakitől, aki valószínűleg a vállam rázkódásából levágta, hogy mennyire nevetek ezen a csodás átköltésen.

- Végtelenül kreatív az tuti! – fordulok meg.