Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós

9. rész

Épp a postaládát nyitotta. Ha talált volna benne valamit így hajnal 4 tájékán eléggé érdekes lett volna. Kómás fejjel felnézett, mosolygott egyet és köszönt.

- Szia!

- Szia! – köszöntem vissza. Szerettem volna udvariasabb lenni, mivel nem vagyunk még puszipajtások, de ilyenkor nem tudom, hogy a Jó éjszakát, hajnalt vagy a reggelt illik-e használni.

- Nem tudod, hogy mikor szokták küldeni a villanyszámlát? Napok óta várom és semmi.

- Hát az enyém már megjött pár napja, de szerintem ha egy kicsit később próbálkozol, talán.

- De már 4 óra, szerintem már vége a kézbesítésnek és a fiúk basztatnak, hogy mostanában jár le a befizetési határidő.

- Azért az elég vicces lenne, ha ilyenkor járnának a postások...

- Miért is?

Csak állok, zavartan, idióta vigyorral és összeráncolt homlokkal. Csak hülyéskedik tuti. Nem értem. Most valamelyikőnk másik időzónában van, vagy mi?

- Nem hiszem, hogy ilyen korán kezdődik a műszakjuk - fejtem ki jobban a gondolatomat.

- Te miről beszélsz? Mondom, már lassan vége a munkaidejüknek.

Elővette a telefonját a farmerje zsebéből és ahogy közelítette az arcom felé, elkezdtem hátrálni. Mutatja nagy hevesen, hogy 4 óra van. Én meg mutatom neki, hogy de mellette DE. van, nem DU.

Erre nagy hisztisen, köszönés nélkül bevágtatott a lakásba és hangosan becsapta az ajtót.

Biztos örült az egész lépcsőház.

Ilyen csodálatos és tartalmas reggelem régen volt. Utána egész nap azon gondolkoztam, hogy mégis mi a franc volt ez.

Aztán már csak a hazafele úton esett le, hogy valószínűleg ez a srác tegnap jól beivott, hazaérhetett 2-3 között és egy órácska szusszanás után felkelt és azt hitte, hogy már délután négy van. Úristen, szegény. Ha tényleg ezt történt, nem is csodálkozom, hogy ilyen durcás fejjel otthagyott. Na, mindegy, eddig se voltunk nagy hatással egymás életére, ezután meg max. nem fog köszönni.

Ahogy ezeken gondolkoztam elsétáltam a boltba, mert már híján vagyok műkajának. De elhatároztam, hogy ma főzök valamit. Legyeeen mondjuk fűszeres csirkemell rizzsel. Az könnyű, 35 perc alatt kész van, és még holnapután ebédre is tudok vinni belőle. Szuper.

Beértem a boltba, majd szörnyülködve láttam, hogy a tegnapi 20-ai zárvatartás olyan, a génjeinkbe ivódott vészharang volt az emberek számára, mintha apokalipszis áldozatai lettünk volna és mindenki kosarában minimum 3 kg kenyér, 2 kg hús, liszt és cukor volt. Mintha nem lenne holnap, úgy feltankoltak minden földi jóval. Pedig csak egy napig kellett nélkülözni a boltot. Fogyasztói társadalom. Milyen szép fogalom is ez.

Egy jó 20 perccel később végre kiverekedtem magam egy Beyoncé koncerthez hasonló tömegből és cipeltem a frissen szerzett zsákmányomat. Közben mérges tekintetek vizslattak, hogy nekem még jutott szalámi a holnap reggeli szendvicsembe, nekik meg csak párizsi maradt. No komment.

Elbíbelődtem egy ideig a kapunyitással, de mikor betoppantam végre, a reggeli kómás arc kb. ugyanolyan állapotban bámult rám.