Társasházi Találka | Vecsei H. Miklós

31. rész

A meccs végén a fiúk kitörő örömmel ugráltak fel-alá a kanapén a 2:1-es győzelmünknek hála. Miközben próbáltam feltápászkodni, ami elég nehezen ment a fiúk miatt, folyamatosan arra gondoltam, hogy mikor lesz legközelebb ilyen meccsnézős esténk. Végül, már az ajtóban állva, ezt a kérdést Marcikának is feltehettem.

- Ha akarod, minden szombaton! – csillant fel a szeme.

- Ha azt nem is, de az Újpest meccseken mindig!

- Te még mindig itt vagy? – ordítja röhögve Marci válla mögül Ádesz. – Hazakísérjünk vagy mire vársz?

- Ha ennyire szeretnéd, akkor gyere nyugodtan Ádámka, de ha megint elromlik a lift, akkor velem leszel összezárva órákig! – nevettem fel.

- Isten őrizz! Na csá! – intett.

- Szia Dórika, jóccaka! – bazsalygott Marcus.

- Jó éjt nektek fiúk! – köszöntem el én is tőlük. Bár a létszám nem volt teljes, titokban reménykedem, hogy Miki is meghallotta bent.

A lakásba visszaérve, levágva magam a kanapéra, az arcomat a bolyhos párnámba temetve próbáltam felidézni a beszélgetésemet Miklóssal. Ez nem volt a legjobb ötlet, mert egészen 1 óráig fenntartott. Még mindig nem tudom honnan jöttek azok a bántó szavak, amik folyamatosan dőltek a számból. Mármint oké, tény, hogy elgondolkoztam, hogy miért ez a beceneve, de az, hogy így kikeltem magamból, ilyen kis dolog miatt, az nagyon nem vall rám. Mondjuk az őszinteség viszont igen. És ezt még HASI is kihangsúlyozta. De vajon miért? Fura...

Olyan 01:32 körül szundikálhattam el végül. Szerintem már a saját agyam nem bírta a sok évődést ezen a témán. Ahogy mondta Miki is, ezt már kimondtam – visszaszívni nem lehet – kész, vége. Érett, felnőtt ember, aki megérti egy másik ember véleményét. Hmmm, felnőtt. Most tényleg azt mondta, hogy 28 éve ez a beceneve vagy azt csak behallucináltam. Az nem lehet, hogy 28 éves. NO WAY! Basszus, az majdnem 30 és neki olyan kis babapofija van. Most így belegondolva, Marcinak meg Ádinak is, de Ádi van vagy 20 éves, Marci meg idén töltötte a 25-öt. Mondjuk sose voltam jó ebbe, bármikor megkérdezte valaki, hogy mennyinek látszik vagy szerintem hány éves, sose mertem kimondani amit gondoltam. Valakit az bánt meg ha fiatalabbnak nézik, valakit meg kikészít ha idősebbnek tűnik.

Meg ezek a „nagyvárosi gyerekek" teljesen máshogy öregednek. Esküszöm bárkit megnézel, ha csak mondjuk mamámék kis faluját nézed, ott nem ilyen huszonéveseket látsz szaladgálni. Ott még mindig kőkemény fizikai munka van, megöröklik a felmenők telkeit, művelik a földeket és páran eléggé elhagyják magukat. Amikor például anya egy-egy osztálytalálkozós képet mutat, majd leesik az állam, hogy az én Édesanyukám milyen dög, mert látom, hogy akik maradtak Bodaszőlőn, azok eléggé „elasszonyosodtak", mindenféle rosszindulat nélkül!

Na mindegy, szóval itt a fiúk esetében még nehezebb megtippelni, hogy mennyi idősek vagy mennyi fiatalok. Azóta imádom ezt a kifejezést, amikor kint egy kolléga így mutatkozott be. „I'm Lisa and I'm 54 years young." És milyen igaza van!

Arról nem is beszélve, hogy az egyiknek szakálla van, a másiknak borostája, amannak meg frissen borotvált az arca. Mostanában vannak olyan 17 évesek, akik kinéznek 35-nek, és vannak olyan 31 évesek, akik lehetnének 19-ek is.

Amikor nyitogattam a szemem, kb. ilyen dolgokkal folytattam az esti gondolatmenetemet, amit a csengő éles hangja szakított félbe 8:34-kor. Valaki nagyon friss így vasárnap reggel.