Random Thoughts

Visszaemlékezés~régi írkálmányok Má láv

   Először is... Szia! 😊 Hi, Helló, Ohayo, Ceau, Konnichiwa meg még mittudoménnn.

Nem tudom, hogy helyes-e amit teszek
Sőt!
Mivel rólam van szó, biztos, hogy csak rossz lehet.
Mert Bella egy reménytelen eset.

OK befejeztem. Hol ia kezdjem...?

  Gondolom emlékszel még mit mondtam kedden. Hogy vannak olyan dolgok amiket egy bizonyos ,,ajtó" mögé rejtek. {u see dat referense?!?!? :P}  Mély, sötét, végtelen terembe. Itt sok minden merül úgymond feledésbe. Például a családommal kapcsolatos dolgot tekintsd...egy... farkasnak, vagy hiúznak, vagy mérgeskígyónak. Végülis mindegy minek, a lényeg, hogy ezt azertrmutattam meg, mert nagyjából tudom őket fegyelmezni és ha kell bezárni az ajtót. Ez persze túl könnyű lenne, ezért kitalálták, hogy néha (poénból persze)  támadást indítanak. Ezek a támadások amolyan mental breakdown-ként fogható fel.
   Ummm.... szóval mostanság elég fura dolgokra gondoltam, ami megijesztett. Féltem, és most is félek, hogy miután megtudod miken elmélkedek, lehet teljesen megváltozik a véleményed rólam. {ummm queer thoughts?}
   Itthon mindig könnyűnek tűnik. ,,ok, holnap elmondom Áginak!  Joga van tudni!!  Igen!! ” aztán amikor esélyen van (mert ugE más nem kéne hallja)  megijedek és próbálom elfelejtetni veled a témát (kevés sikerrel)
   Ez a levél-izé is jó ötletnek tűnt... 2-3 óráig. Most olyan cringe...
    Ági Hogy vagy képes egy ilyen mentálisan labilis személy mellett egyáltalán meglenni? Hogy tudsz meinden nap rám nézni? Hogy van még türelmed a hisztimhez? Miért nem beszélsz ki? Miért pazarlod rám az időd? Miért választasz egy ‘hegedűművészt’ normális barátok helyett? Miért bízol bennem? Miért teszel úgy mintha szeretnél? Sajnálom, hogy nem tudsz normális életet élni miattam. Mi ez a keserű, fájdalmas boldogság?
  Kincső, Réka Miért beszéltek még mindig velem? Hogy van annyi undorotok, hogy minden nap rám néztek, hozzám szóltok, még mosolyogtok is? Miért fogadtatok be? Miért nem tagadtok ki inkább és röhögtök a szánalmas énemen? Mi lett volna ha nem így alakulnak a dolgok? Miért tesztek úgy mintha nem láttátok volna a művem? Miért nem vagytok rosszul tőlem?  Mi ez a keserű, fájdalmas boldogság?

MIÉRT; MIÉRT; MIÉRT; MIÉRT; MIÉRT

Marci Mi történt? Miért mosolyogaz még mindig rám? Miért nem mondod el mindenkinek amit tudsz rólam? Hogy voltál képes annyi ideig úgy tekinteni rám? Ha jól emlékszem megbántottalak, miért beszélsz még velem? Miért védesz meg? Miért vagyok boldog ha hozzám szólsz? Miért fáj ha hozzám szólsz? Hogy tudsz úgy fel bosszantani, hogy napokig azon kattog az agyam, hogyan segítsek? Miért kell te is az ,,ajtó” mögött legyél?Mi ez a keserű, fájdalmas boldogság?
Ágota Hogy tudsz most is velem lenni? Miért ölelaz meg mindenki láttár? Miért nem hagytok itt Rékáékkal? Miért kérdezed mi a baj? Miért teszel úgy mintha aggódnál? Miért csinálod azokat?  Miért, ha azt mondod 100% hetero vagy? Miért jöttél olyan közel hozzám? Vajon tudod, hogy ézertem az arcomon a lehelleted? Vajon tudod, hogy minden idegszálammal ellenkezek? Hogy még egy kicsit úgy tegyünk mintha barátok lennénk? Vajon mit fogsz mondani akkor?  Mi ez a keserű, fájdalmas boldogság?

MIÉRT;MIÉRT;MIÉRT;MIÉRT;MIÉRT

Anya, Apa Miért játszátok el az egészet?  Miért mosolyogtok rám? Miért tesztek megjegyzéseket rám? Miért csak akkor ha azt hiszitek nem hallom? Ha tudjátok miért nem próbáltok beszélni velem róla? Miért nevettek amikor látjátok azokat? Miért nem jó amit csinálok? Miért éltek még mindig együtt? Miért szenvedtek? Miért hagyjatok szenvedni Petit is e miatt? Miért nem beszélünk? Mi ez a keserű, fájdalmas boldogság?
Andi Miért nem hagytál el hamarabb? Miért szenvedtél kiskorunk óta? Miért kellett ilyen kicsinyes kifogás, hogy elmondd nem akarsz többet látni? Vajon gondolsz még rám? Miért nem mondtad a szemembe? Miért kell ez történjen? Mi ez a keserű, fájdalmas boldogság?

   Vicces, hogy ezeket elrejtem. Vicces, hogy a ,,mi lett volna ha” kategóriát most sem közelítem {kivétel erősíti a szabályt} meg. Vicces, hogy félek a saját gondolataimtól is. Vicces, hogy naponta oktatlak ÉN TÉGED amikor még a személyes problémáimat is nagyban elkerülöm. Vicces, hogy annyit dolgoztam a kialakított heppi személyiségemen, hogy én sem tudom mikor vagyok tényleg boldog. Vicces, hogy a neked- és másoknak- tett ígéreteim felét be se tartottam. Vicces, hogy így mondjátok ,,megbízható ” vagyok

Leírhatom ide a kedvenc versem?  Gondolom igen.

A szívembe valami éket belelőtt,
Többet gondolok rá mint ezelőtt. Ábrándoztam róla, hogy mi ketten,
együtt leszünk az őrületben.
Azt akartam, hogy velem keljen,
de ezt elmondani sosem mertem.
És lehet mivel nem tettem,
a maradék esélyem is elvesztettem.
De milyen esélyről beszélek?
Hiszen lehetetlent remélek.
Engem úgyse fog szeretni,
és így már nem tudok nevetni.
Ő volt a fény a sötétben,
  de eltűnt, és elvesztem a sötét ködben.

Nya,ismét hat oldalt pocsékoltam a semmiért... Inkább firkáljunk verseket:

Mostanában olyan sok a nyirkosság,
Egyre több az öngyilkosság.
Magam sem érteném
Miért tenném,
De mégis megmerném.
A lelkem már így is halott,
Testem is már elég karcolt.
Egyszer véget vetek ennek,
S kihúnynak végleg a fények.
Az arcomon könnycsepp pereg,
Bennem a vágy pezseg.
Vár a túlvilág,
Az ablakról leolvad a jégvirág.
Csuklómból a vér patagzik,
Eddig senki sem gyanakszik.  

2017/11-12(?)ta