Random Thoughts

Élet

Egy szötét szobában vagyok.

Az előttem levő ajtó alól halvány fény szűrődik ki, s hivogatnak a vékony gyermek-kacajok. De hiába próbálkoznék úgyse jutnék előrébb, hisz képtelen vagyok végtagjaimat irányítani.
A nevetés egyre halkul, már fülelnem kell, hogy érzékeljem.

Ott a boldogság.

~~~~~~~~~

Minden nap ebben a sötét szobában kelek fel; minden egyes nap össze kell gyűjtsem a legapróbb fénycsóvákat, a gyenge élet-csírákat, mélyre,mélyre, egyre mélyebbre ások, hogy megtaláljam őket.

De ezek véges erőforrások.

~~~~~~~~~~

Rettegek: mi fog történni ha egy nap nem találok többet? S erőforrásaim egyszer csak eltűnnek? Mi lesz ha túl sokat adok nekik és képtelen leszek akármely gyöngyszem zugból találni mákszemnyit is?
Én tudom:

A szobában ragadok.

2018/1