Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szürke, semmilyen, XXI. századi tömegtermék.. valahogy így kezdeném ha egy mese lenne. De sajna nincs ekkora szerencsém.
Akkor probléma nélkül írhatnék a szeretetről, összetartásról, boldogságról. Én viszont mást választottam. Remélem nem csak én utálom a töriórák száraz kijelentéseit, az ítélkezést vagy egyszerűen azt, ahogy az emberek beszélnek. A forradalmak, háborúk mögött az emberek viselkedése áll, hogy szárazon kijelentik: harcba lépünk. De ez a két szó mögött ezer és ezer dolog van, mára már csak a dátumok maradtak. Nem is akarunk belegondolni mekkora szenvedéssel járhatott ez a folyamat. Nem is fontos.
Egy boldog személyiség boldog gondolataival leírja a szomorú, szenvedő személyiség problémáit. Egy furcsa lány történetét, egy furcsa közegben, furcsa emberekkel körülvéve.
Ki is volt a lány? Miért szenvedett? Mióta vérzett a szíve? Hogy nem vették észre a probléma súlyát? Hajnalig sorolhatnám a kérdéseket, a válasz viszont egyszerű. A lány értéktelennek tartotta magát, utálta, hogy más, de egyben örült is ennek. Másokhoz képest eltörpülőnek látta képességeit, gondolkodásmódját, az egész életét.
A lány. Talán ezt fogom a legtöbbször leírni az elkövetkezendő időben.Vagy talán nem.
2017/2(?)
Holo az aki olvassa(valószínűleg csak én), felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért van ez a történet itt. Nos, keresgélés közben megtaláltam a régi napló-szerűségemet benne néhány depresszív sorocskával. Mivel ez a történet-köteg a depis gondolataimat írja le, úgy gondoltam jó lenne ezeket is megörökíteni. Még vagy 2-3 ilyen rész lesz olvasható a közeljövőben. Stay positive.2018/12/8 :))
YOU ARE READING
Random Thoughts
RandomIt's a story of a person dealing with depression which is slowly eating her alive. These stories document the harder parts of her life. Yeah nah.. it's just my journal