Random Thoughts

i don't even know anymore

Nem tudom mit érzek, vagy érzek-e bármit jelenleg. Nappal minden jónak tűnik... legalábbis első látásra. Nevetek meg emberekkel vagyok satöbbi, este nem megy, fáj minden, és semmi, nem tudom, hogy van-e jogom így érezni.

Nem veszem be a gyógyszereket.

Nem tudom miért.
Csak úgy nem. És ugyanolyan szarul vagyok mint amikor szedtem.

Amikor következőre találkozom a pszichiáterrel el akarom neki mondani a Dacis dolgot...bár Most haragszom rá meg minden, de azért szeretném ha életben maradna. És leginkább, ha jobban érezné magát odabenn.
Még ha nagyon megsértett, akkor is.

Hiányzik..tudod.. nagyon hiányzik. Nagyon sokszor gondolok rá. Lehet túl sokszor.nem tudom.

Még egy dologra nagyon sokat gondolok.

A halálra.

Mondjuk, az ő esetében ez a kettő eléggé egybefolyik.

Ahányszor kint sétálok, vagy villamosozok, buszozok, emberekkel beszélgetek, itthon vagyok, eszek, iszok, valamit nézek, szóval kábé mindig, azon gondolkodom, hogy abban a helyzetben hogyan tudnám megölni magam. Például mindig számolom az emeleteket és azon elmélkedem mennyi lenne a minimum a biztos halálhoz, vagy hogy vajon lábra hátra vagy fejre kéne essek hozzá. Vagy hogy az a kés mennyi idő alatt ölne meg. Melyik autó megy elég gyorsan ahoz hogy ne tudjon megállni amikor elé ugrom. Fulladás vagy akasztás? Gyakran belegondolok hogy elrabolnak, megkéselnek vagy megerőszakolnak, nem perverz módon, csak.. Nem tudom, minden ami megölhetne.
  A pisztolyt azért nem tettem bele mert az itt nem olyan gyakori, Ahoz el kéne utazzak. Ohh utazás: repülőbaleset.

Túladagolás. Alkoholmérgezés.

Nem mintha nem lennének terveim a jövőre, van párom, tervünk kisállatok befogadására, utazásra, együtt megöregedésre. Minden a happy endig.  Nem tudom miért vagyok ilyen.

Elvérzés. Mérgezés. Szívroham.

Írtam Ádámnak.
Azt hittem meg fog érteni. Hát nem.
Egoista volnék? Vagyis a megszokott felett. Mesélt, de valamiért zavart, olyan volt mintha azt próbálná az arcomba kiabálni hogy SAJNÁLJ, SAJNÁLJ ÉS HALLGASD VÉGIG MILYEN ROSSZ NEKEM. Legalábbis azt hiszem.
Én is gyakran mondok önsajnáltató dolgokat.. ezt nem szeretem magamban.
Lehet azért zavar ennyire.

Gyilkosság. Rák. Agyvérzés.

A -beszélgetésből arra is rájöttem hogy sokat fejlődött az önkifejező képességem. Nem kérek bocsánatot az érzéseimért vagy véleményemért, és ha aztmondják hogy vonjam vissza, nem teszem, mert igenis így érzek, ezek a gondolataim és úgy döntöttem megosztom veled ne vonasd csak úgy vissza.

Lehet ez zavar igazán.
Lehet azért zavar az ahogy és amiről beszél, mert úgy döntöttem hogy megosztom vele azt amit az agytúrkász dokimnak se mondtam el, lehet azért bánt mert megosztottam ezt a féltve őrzött titkot és nem is érdekli. Nekem meg ez nagyon  értékes.

Áram. Éhhalál. Elégés.

Azthiszem segít leírni a dolgokat.
Már nem sírok. És nem is fáj. Üresnek érzem magam, az jó.

Épp olvasom a lehetséges halálokat és eszembejutott hogy egyszer arra is gondoltam hogy kipróbálnám a bungee jumping ot. Annyi különbséggel hogy én szabotálnám a biztonságot mielőtt ugranék.

Azt hiszem veszélyes vagyok magamra. Ha az emberek tudnának erről, biztos bedugnának egy intézetbe.

2021/01/5