Csak egy koncert volt... (Befejezett)

77. rész

Íme a következő rész! Remélem tetszeni fog. :) Úgy döntöttem, hogy mostantól hetente egy részt megpróbálok fölrakni! :) (Lassan a történet végéhez érünk:()

A megbeszéltek szerint, fél 7-kor a házunk előtt vártuk Adaméket. Meg is érkeztek pontosan akkor. Semmi villogás, pár hétköznapi autó parkolt le a házunk előtt. De amikor kiszálltak belőle akkor látszott, hogy rendőrök jöttek.

- Jó estét! – köszön nekünk Adam – mindenki nyugodjon le, nem lesz semmi baj – teszi hozzá

- Mehetünk? – kérdezi Liam

- Igen – mondja Adam – minden kocsiban van 2 szabad hely. Úgy üljenek ahogy akarnak. – teszi hozzá

- Rendben – mondja Liam és elindulunk a kocsikhoz

Én természetesen Niallal maradtam, és ugyanígy a többiek is párokat alkotva együtt maradtak. A park előtt pár méterrel volt egy nagy parkoló, valamiért először ott álltunk meg. miután megálltunk, kiszállt mindenki, Adam meg elmagyarázta, hogy miért vagyunk itt.

- Még előtte mondani akartam pár szót – ennyi volt a magyarázat – szóval...itt van a 2 pisztoly és a bilincs, – adja oda Liamnek és Zaynnek a 2 pisztolyt, Niallnak meg a bilincset, majd folytatja – minden rendőr csapat az 5 bejáratnál fog parkolni, a park 5 bejáratánál. A hölgyek, Ráchelen kívül, a főbejáratnál várják az ott levő rendőr csapattal, valószínűleg velem, hogy Ráchel Gemmával időbe visszaérjen. Az akció előtt Ráchel és Liamék szintén a főbejáratnál vannak velünk. Egy kicsit tőlünk messzebb, hogy ne keltsünk feltűnést. A többiek pedig, tehát Liamék, bemennek megcsinálják amit akarnak, és megvárnak minket. Liam! Neked adok egy mikrofont – mondja és az egyik rendőr a pólója belső részére ragaszt egy mikrofont – ezen keresztül fogom figyelni hogy mi történik. Nem kell arra figyelned, hogy éppen belebeszélsz-e vagy sem, mert ennek elég nagy a hallótávolsága. Ennyit akartam....ja meg még Ráchelnek is adok egy mikrofont – teszi hozzá, és jönne oda hozzám a rendőr, hogy nekem is fölragassza, de...

- Majd én fölragasztom – mondja hirtelen Niall én meg elmosolyodom – csak én – mondja olyan halkan hogy csak én halljam, és fölragassza a pólómra a mikrofont

- Ennyit akartam – mondja Adam – hajrá – mondja amikor az órájára néz – Mindenki a helyére

Én is megnéztem mennyi az idő. Háromnegyed 7. Negyed óra múlva visszakapom a lányom.

- Gyere! – szól Niall – ne most bambulj el – teszi hozzá, és megfogja a kezem

Ha tényleg ott vár minket Laura ahol gondolom, akkor az egyik mellék bejáratnál fog bemenni, tehát mi nem fogunk neki feltűnést kelteni, de fő a biztonság.

Leültünk az egyik padra, és vártunk. 7 előtt 1 perccel fölálltam, és a többiekkel együtt elindultunk a kút fele.

- Sziaaa – köszönt vicsorogva Laura – de rég láttalak – mondja és megakar ölelni, de én óvatosan ellököm magamtól

- Hol van Gemma? – teszem föl kissé indulatosan a kérdést

- Ott – mutat a padra, ahol Gemma ül kisírt szemekkel

Éppen fölnézett és megörült.

- Anyaaaa – futna hozzám, de mielőtt a karjaimba zárhattam volna, Laura elkapta és erősen tartotta maga mellett

- Azt mondtad nem bántasz – mondja Laurának Gemma

- Nem is bántalak – hajol le hozzá Laura – mindjárt odamehetsz anyához – mondja neki, majd föláll és rám néz – búcsúzz el tőlük és elmehettek – mondja, én meg állkönnyeket ejtve odamegyek Niallhoz, és megcsókolom

Amit úgy éreztem, mintha azt üzenné, Nem lesz semmi baj, menj csak. És én megértettem mindezt, majd miután a fiúkat is erősen megöleltem, Laura felé fordultam.

- Kérem a lányom – mondom, és jobb kezemet tartom felé

- Tessék – mondja és elengedi Gemma kezét, aki odafut hozzám – én meg fölkapom és a karjaimban tartva megfordulok, és elindulok

De bár ne fordultam volna meg...

Remélem tetszett! Ha igen, vagy esetleg szidnál a befejezés végett, nyugodtan, ott a komment szekció! :D