Csak egy koncert volt... (Befejezett)

58. rész

Helló! Most még (nyáron) össze-vissza lesznek a részek, de suli időben már meg lesz adva, hogy melyik napokon lesz rész. ;) Jó olvasást!

Nagyon jól telt az este. Egész végig hülyéskedtünk. Na de kezdjük az elején.

Miután megérkeztünk, és kiszálltunk az autóból, Harold és Niall mögénk álltak, és hirtelen fölkapva minket, menyasszonyfogásban vittek minket.

- Minden étterembe így akarsz bemenni? – kérdezem Nialltól nevetve

- Igen – vágja rá rögtön

- És te? – kérdezi Karina Haroldtól

- Én is – válaszol Harold

Miután beléptünk, letettek és kézen fogva vezettek az asztalunkhoz, majd lovagiasan kihúzták nekünk a széket és végül ők is leültek.

- Most, hogy végre körülugráltad a lányokat, velem is foglalkoznál? – kérdezi Lou Haroldtól még mindig állva, durcás lányos hangon

- Jaj, bocsáss meg kedves – áll föl gyorsan és siet oda Harold majd betolja neki is

- Köszi aranyom – mondja Lou és még meg is simogatja Harold arcát

- Larry? – kérdezem nevetve

- Neem. Dehogyiis – tagad rögtön Lou

- Nekem tetszik – mondja Karina, mire mindenki rá néz – mint egy vígjátékban

- Aha... és a nagy Larry shippernek tetszett? – kérdezi Harold tőlem, miközben leül

- Nagyon – mondom még mindig nevetve

Meghozták a kaját, így elkezdtünk enni. Kivételesen most nem Niall ette le magát. Ő most önmagához képest nagyon jól teljesített. Most Lou bénázott. Viszont ő nem kaját öntött a ruhájára, hanem pezsgőt.

- Jól mondtad Liam a múltkor, Lou tényleg túl idióta ahhoz, hogy ő legyen a normális tag. – mondom Lou ügyetlenségén nevetve

- Héé... nem mindig engem kell piszkálni – mondja fölháborodva Lou miközben próbálja szalvétával tisztítani a ruháját

- De, mert mindig te bénázol – mondom még mindig nevetve

- Ez van.

Szerintem mi voltunk a leghangosabb társaság az étteremben.

- Szia – köszönök el Karinától a házuk előtt – és tanulj a vizsgákra. Hétfőn találkozunk

- Rendben – mondja és kiszáll, majd bemegy

- Hétfőn vizsga? – kérdezi Niall

- Aha... és nagyon félek - vallom be

- Nincs mitől – kezd el nyugtatni – de komolyan. Te ahhoz túl okos vagy, hogy ezt ne tudd megcsinálni – mondja és magához ölel

- Így van – helyeselnek a többiek

Miután mi is hazaértünk mindenki ment a saját szobájába. Pár perc elteltével már minden szobából az egyenletes szuszogás hallatszott.

~Hétfő hajnal~

Miután az egész hétvégét végigtanultam, miközben a fülemben One Direction-dalok szóltak, elérkezett a mai nap is. Tegnap éjjel alig tudtam elaludni, számoltam báránykákat, majd irodalomtételeket, de egyik sem ütött ki. Végül fölébresztettem Niallt.

- Niall! – kezdem óvatosan

- Igen? – mondja csukott szemmel – Nem tudsz aludni? – kérdezi aggódva

- Nem. De te aludj nyugodtan – mondom mosolyogva

- Ezért ébresztettél fel? – mondja átlátva rajtam

- Persze – próbálom tagadni, hogy nagyon nagy szükségem lenne most vele beszélgetni

- Mivel nyugtathatlak meg?

- Nem tudom. De próbáld meg valamivel – mondom mosolyogva, mire fölém hajol és szenvedélyesen megcsókol

Ez a csók nem csak nyugtató, hanem bátorító is volt. Éreztem, hogy bármit megtenne nekem. Miután elváltak ajkaink rögtön elálmosodtam és még ásítottam is. De még egy kérdés eszembe jutott.

- Már csak két hét és utazunk?

- Aha – mondja csillogó szemekkel és ad még egy csókot

- Jó éjt! – mondom mosolyogva és elnyomok egy ásítást

- Jó éjt!

Természetesen már az, hogy beszéltünk, félig enyhítette a görcsös szorongásomat így el tudtam aludni, de hajnalban magamtól, mindenféle ébresztés nélkül kipattantam az ágyból. Hogy érettségizzek.

- Hé, hé! – ül föl gyorsan Niall az ágyból és elkapja csuklóm – még nem kell menni. Még... – néz az órára – 2 óra

- Oké – mondom és visszabújok

Egyenesen a vállára hajtom a fejem. Ő meg átkarol és így sokkal gyorsabban el tudtam aludni.

Ha tetszett, ne felejtsd leírni a véleményed! ;)