Ez a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét.
Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...
Új hét, új rész! Jó olvasást! ;) Ha tetszett: CSILLAG+KOMMENT!
>Sára szemszöge<
~4 nappal ezelőtt~
Leszálltunk Londonban. Fél órás az út „hazáig", amit végig fogok unatkozni... Vagy mégse! Mert, ha valahol ott van Michael vagy Calum, vagy mind a négyen egyszerre, ott nem lehet unatkozni. Az utat végig hülyéskedték, én meg végig nevettem. Amikor végre oda értünk, kiraktak minket Michaelnél, és mentek is tovább. Igen, mert végül Michaelhez lettem „beosztva". Nála fogok lakni ebben a pár napban. Miután lepakoltuk a csomagjainkat, Michael körbevezetett Londonban. Ami abból állt, hogy elvitt a Big Banhez, majd beültünk egy kávézóba beszélgetni.
- Kár, hogy csak a vasárnapig maradhatsz – kezdi el az újabb témát
- Igen. De, eddig engedte az igazgató. Meg hát sokat nem is érdemes hiányozni, mert nehéz lenne annyi mindent pótolni és meg is tanulni.
- Az igaz. De, nem fogsz unatkozni az biztos
- Igen?
- Aha... egész hétégén együtt leszünk. Mármint négyen...
- Ketten nem is? – vágok a szavába
- Dehogynem... szóval, kitaláltunk egy egész hétvégés programot a fiúkkal.
- És mi lesz az?
- Ott alvós partit rendezek, ahol mindenki ott lesz. Grillezünk, meg mindenfélét csinálunk – mondja – Fizetnék – hívja oda az egyik kiszolgálót
Miután fizettünk, hazamentünk, és fürdés után le is feküdtünk. Mert már 9 óra volt már. 10-ig beszélgettünk még, aztán tényleg el is aludtunk.
A következő 3 napban tényleg az történt, amit Michael mesélt. Következő nap a többiek átköltöztek hozzánk, majd elmentünk bevásárolni, és este grilleztünk. Az utána következő napon elmentünk sétálni Londonban, és megnéztünk minden látnivalót, tényleg mindent. Még a Madame Tussandsot is. Nem vagyok nagy One Direction rajongó, de ez nagyon tetszett még nekem is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vasárnap visszacuccoltak a többiek, és kikísértek engem a reptérre. Mivel nem akartak feltűnést kelteni, fölvették a kapucnijukat, és még napszemüveget is vettek fel. Senki nem jött velem vissza. És az a legrosszabb az egészben, hogy azt se tudjuk, hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot, vagy találkozunk-e még.
- Mikor látlak újra? – kérdezem Michaeltől
- Hamarosan. – válaszol így, mert még ő sem tudja, hogy mi lesz velünk – valahogy megoldjuk – mondja, majd megcsókol
- Gyertek ide – mondom a többieknek, miután szétváltunk, és egy csoportos ölelésbe vonom őket – sziasztok! – mondom, majd könnyezve elindulok, de valaki elkapja a csuklóm, és visszaránt. Michael volt az.
- Nehogy sírj nekem – mondja, majd bátorításként hosszasan megcsókol
- A Budapestre induló repülő utasait kérjük, kezdjék meg a felszállást! – szakítja meg romantikus pillanatunkat monoton hangon egy női hang
- Szia, és szólj, ha megérkeztél – mondom, majd egy utolsó gyors csók után elindulok
Miután elfoglaltam a helyem, ami mellett a másik szabad volt, bedugtam a fülesem és átaludtam az utat. Pesten anya várt rám. Nem voltam valami jó kedvemben, ezt szerintem ő is észrevette, ezért a hazafele út csöndben telt. Otthon egyből bementem a szobámba, ott lepakoltam, majd küldtem egy SMS-t Michaelnek.
Baba: Hazaértem <3
Hercegem: Örülök neki. <3 Ugye nem sírtál ;)
Baba: Nem. <3
Hercegem: Ennek örülök. <3
Baba: Mik ezek a szívek? <3
Hercegem: Nem tudom <3 Csak megszokás <3
Baba: Oké <3
Hercegem: <3
Baba: <3 <3
Hercegem: <3 <3 <3 <3
Baba: Jó éjt! Én holnap korán kelek :( <3
Hercegem: Ne szomorkodj! Jó éjt! Álmodj szépeket! <3 <3 <3
Erre már nem válaszoltam, hanem kikapcsoltam a telefonom, és elsiettem fürdeni, majd lefeküdtem.
