Csak egy koncert volt... (Befejezett)

36. rész

Sziasztok! Boldog új évet mindenkinek! Nagyon sajnálom, hogy ekkora szünet volt, de végre utolértem magam, és most legalább egy hónapra előre van írva a történet. Még arra kérnélek benneteket, hogy ha tetszik ez a történet, akkor írjátok meg kommentben, ha meg nem, AKKOR IS. ;) Jó olvasást! <3

Ez az első repülésem. De nem hiszem, hogy az utolsó. Viszont nem félek tőle. Egyébként sem féltem a repüléstől, de ha féltem volna, akkor sem lenne semmi baj, mert mellettem van a szerelmem, aki vigyáz rám. Legalábbis szeretne, ha nem lenne fáradt. Itt szundít mellettem. Én meg boldogan szemlélem az arcának minden részét. És egyszer csak elmosolyodik, én meg nyomok egy puszit a szája sarkába.

- Fölébredtél? – kérdezem mosolyogva

- Hááát... ha én is folyamatosan téged néznélek, akkor te is fölébrednél – mondja mosolyogva

- Ja, bocsi

- Semmi baj, már egy ideje úgyis fönn voltam, csak gondolkoztam

- Min? – kérdezem kíváncsian

- Azon, hogy hol fogsz lakni – mondja mosolyogva

- Miért? – kérdezem megijedve – Még nem biztos?

- Dehogynem – mondja nevetve – csak kíváncsi voltam a reakciódra – mondja, majd megölelne, ha nem lökném el magamtól, és nem játszanám a sértődöttet – Ne már szívem! Csak vicceltem. Most tényleg csak vicc volt – mondja komolyan, az első veszekedésünkre utalva, de én megmakacsolom magam, és nem szólok hozzá

- Na mi van Michael, megbántottad? – hallom meg Calum hangját

- Igen. És nem akar megbocsátani – mondja szomorú hangsúllyal a barátom

- Sárikaa – kezdi Calum, majd áthajol Michaelen és folytatja – bocsáss meg neki. Te is tudod már, hogy nem érdemes minden egyes kis hibáján megsértődni. – mondja, majd kacsint, és visszaül a helyére

- Mit mondtál neki? – kérdezi Michael

- Azt, hogy bocsásson meg neked – válaszol Calum

- És? – türelmetlenkedik Michael

- Azt ne tőlem kérdezd – mondja, majd bedugja a fülesét és lehunyja a szemét

- Megbocsájtasz nekem?

- Neked csak azt lehet – mosolyodok el és bontom föl a némasági fogadalmamat

- Óóó... – mosolyodik el ő is, és odahajol hozzám, és szenvedélyesen megcsókol – köszönöm – mondja miután szétváltak ajkaink

- Ugyan mit? – kérdezem mosolyogva, tettetve a tudatlant

- Azt, hogy mindig megbocsájtasz. Tényleg nagyon kedves, szerethető vagy. És még sorolhatnám a tulajdonságaid. Amik csak jók. – emeli föl a mutatóujját megerősítve a mondandóját – Igaza volt Ráchelnek

- Miben? – mosolyodok el

- Hogy összeillünk. Az ő tanácsára próbáltalak meg „megszerezni". Aztán... sikerült – mondja mosolyogva

- Erről nem is tudtam

- Nem. Ez a mi kis titkunk volt. Eddig.

- Örülök, hogy elmondtad – mosolyodok el, majd az órámra nézek – még van egy óra a leszállásig – mondom – Pihenjünk – nyöszörgök

- Rendben – mondja, majd bedugja a fülesét és lehunyja a szemét

Én még előtte küldtem egy SMS-t Ráchelnek:

Mrs. Clifford: Szia! Most mondta el Michael, hogy te „ajánlottál" neki.

Mrs. Horan: Így van! :D

Mrs. Clifford: Köszönöm <3

Mrs. Horan: Igazán nincs mit. De, hogy hogy nem jöttél ma suliba???

Mrs. Clifford: Mert... Londonba repülök Michaellel :D

Mrs. Horan: Óóóó... WOW :)

Mrs. Clifford: Bizony! :D

Mrs. Horan: És mikor jössz haza?

Mrs. Clifford: Még nem tudom. Anyu kikért pár hétre.

Mrs. Horan: Értem! :)

Mrs. Clifford: Na szia <3

Mrs. Horan: Szia! :D

Repülő üzemmódba kapcsoltam a telefonom, majd lehunytam a szemem, és elaludtam.

- Szívem! – ébresztgetett fél óra múlva a szerelmem – 5 perc múlva leszállunk

- Oké – nyöszörgök – már ébren vagyok

- Akkor nyisd ki a szemed!

- De akkor nem biztos, hogy vissza tudom csukni

- Az jó lenne

- Hát jó – mondom, majd kinyitom

- Na? – kérdezi vigyorogva, de én erre nem válaszolok, hanem szenvedélyesen megcsókolom.

Ha tetszett csillagozz és kommentelj!!!