Csak egy koncert volt... (Befejezett)

59. rész

Sziasztok! Mostantól hétfőnként lesznek részek! ;)

Jó olvasást!

~Hétfő reggel~

Reggel valaki az arcomat simogatva ébresztett. Természetesen a szerelmem. Miután végiggondoltam, hogy milyen nap van, eszembe jutott, hogy ma érettségizek. Erre a gondolatra rögtön kipattantam az ágyból és már indultam is... volna, a fürdőbe, de Niall elkapta a csuklóm.

- Nyugi hercegnő! Még csak negyed 7. Van még negyed órád. Csak gondoltam, ma egy kicsit előbb ébresztelek. – mondja mosolyogva

- Akkor jó – mondom megnyugodva és ugyanúgy, mint hajnalban a vállára hajtom a fejem és becsukom a szemem – rég hercegnőztél – mondom még mindig csukott szemmel

- De csak azért mert túl sok jelzőt lehetne rád mondani – mondja és ad a homlokomra egy puszit, mire fölnézek rá és csücsörítve várok – mit szeretnél? – kérdezi vigyorogva, mire megfogva a nyakát lehúzom és ajkaira tapadok

A csókcsatát az ébresztőórám zavarta meg, ami fél 7-re volt állítva. Gyorsan kikapcsoltam, nehogy a többiek fölébredjenek, és elkezdtem kivenni a ruhám, ami egy fekete harisnya és szoknya, egy fehér blúz és egy fekete blézer volt. Amikor fölöltözve visszamentem a szobába, valaki kopogott az ajtón. Körbenéztem a szobában, hogy Niall itt van- e még. Ő itt volt, így csak az egyik fiú kopoghatott, de miért van ébren, akármelyik is az?

- Gyere – mondtam végül, mire Harold lépett be

- Megkérném az érettségiző kisasszonyt és vőlegényét, hogy fáradjanak le reggelizni – mondta udvariasan, és mire bármit is mondhattunk volna kiment

Összenéztünk Niallal, majd vállat vonva lementünk. Lent gyönyörűen megterítve vártak a konyhában. Pirítós, frissen facsart narancs és tea volt az asztalon, a négy fiú pedig a székek mellett állva vártak minket. Mosolyogva figyeltem őket, majd odamentem hozzájuk és megöleltem őket.

- Nagyon félek – mondom az ölelés közben

- Mondtuk már, hogy nincs mitől - mondja Niall

- De azért csomagoltunk neked csokikat meg minden energiával dús cuccokat – mondja Liam

- Köszi srácok – mondom mosolyogva

- Gyere kajálni – bújik ki az ölelésből Zayn és odavezet a székemhez

Miután leültem, ő oda akart menni a saját helyére, de én elkaptam a csuklóját és visszahúztam, majd a fülébe suttogtam.

- Majd ma beszélünk – mondom neki, mert amióta itt van, arra még nem volt időnk, hogy megbeszéljük a kettőnk közötti... dolgot.

- Oké – mondja mosolyogva és most már végképp elmegy a helyére és elkezdünk enni

Reggeli után összeraktam egy táskába a energia dús kajákat, meg pár tollat, majd elindultunk a sulihoz. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. A suli előtt még egyszer összeölelkeztünk, majd Niallon kívül mindenki visszaült a kocsiba, de ő még ott maradt velem.

- Nyugi, meg fogod csinálni – mondja és ad egy bátorító csókot – ne gondolj semmire, csak arra, hogy ha ezekkel megvagy, akkor mehetünk Londonba – mondja, majd még egy utolsó csók után beszáll és elmennek

Én meg nagy levegőt véve elindultam a bejárat felé. Két terembe lettünk szétosztva. Megnéztem az ajtókon a névsort, és nagyot sóhajtottam. Szerencsére Karinával egy terembe kerültem. Bementem, rámosolyogtam, majd leültem a helyemre. Pár perc múlva az igazgató lépett be a terembe a borítékokkal. Átvettem a borítékomat, és enyhén remegő kézzel kibontottam. Miközben az igazgató mindenkinek odaadta a sajátját, megérkezett az első felügyelőtanárunk. Felírta a táblára, hogy mikor kezdünk, majd a befejezés időpontját is. Négy teljes óránk volt. Kibontottam a borítékot, majd a lapomat elolvasva kizártam a külvilágot, és csupán egyetlen cél lebegett a szemem előtt, amikor megnyomtam a golyóstollam végét. London. Ha ezen mind túl vagyok, akkor London vár rám. És nekikezdtem az érettséginek.

A négy óra úgy repült el, hogy csupán párszor néztem fel a lapokból. Amikor tanárváltás volt (óránként), vagy amikor begörcsölt a nyakam, és muszáj volt megmozgatnom kicsit. Amikor vége lett, az igazgató visszajött, én pedig a kezemet masszírozva álltam fel (teljesen begörcsölt a sok írástól), majd kisiettem a mosdóba, ugyanis az elmúlt órákban csak ittam, de megfeledkeztem arról, hogy az anyagcsere nem csupán abból áll, hogy beviszünk valamit a szervezetbe... kézmosás közben a tükörképemet figyeltem, és óriásit sóhajtva döbbentem rá, hogy túl vagyunk az írásbeli első napján. Annyira nem is volt ijesztő. Na, jó, egy kicsit, de azt hiszem, nagyszerűen sikerült. Utána megkerestem Karinát, majd ketten együtt indultunk haza.

- Hogy sikerült? – kérdezem út közben

- Nagyon jól. – válaszolt szűkszavúan – de még előttünk az egész hét, és minden nap van valami

- Igen. De hidd el, gyorsan vége lesz – mondom mosolyogva és karöltve megyünk tovább

VOTE+KOMMENT!