Csak egy koncert volt... (Befejezett)

27. rész

Új hét, új hétfő, új rész. Jó olvasást!!!

Miután leszálltunk, elmentünk a hotelba.

- Elmegyünk várost nézni? – kérdezi Niall a szobánkban, miután mindent bepakoltunk

- Aha – mondom csillogó szemekkel

- Akkor nyomás! – mondja, aztán kimegyünk – Paul! Elmehetünk várost nézni?

- Persze – egyezik bele – de vigyázz Ráchelre, nem kéne elveszíteni!

- Vigyázok rá, mint a szemem fényére! – mondja Niall, majd kimegyünk.

Nagyon szép város Oslo, de tényleg. Meg Niall Horan is egy gyönyörű teremtés. Aztán mivel a kettő „szépség" közül a másodikat választottam, az elsőre elég nehéz volt figyelni. Mert Niallnak a városnézés, az abból állt, hogy megnéztük kívülről a parlamentet meg az Operaházat, utána meg beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk.

- Holnap hánykor kezdődik a koncert, hányra megyünk? – kérdezem

- Kettőre megyünk. Így délelőtt kipihenhetjük magunkat.

- Értem... és, mekkora a helyszín?

- Ez a legnagyobb koncerthelyszín a világon – mondja

- Wow – mondom álmodozva – de, ugye ne találtál ki semmit erre a koncertre? – kérdezem félve

- Hááát... a múltkor is rögtönöztem, úgyhogy a biztonság kedvéért öltözz, úgy, hogy hátha színpadra állsz – mondja, majd kacsint egyet

- Hát kösz – mondom „durcásan"

- Naaa – kezd el könyörögni – mit csináljak, hogy fölvidulj?

- Tudod te azt – mondom mosolyogva

- Értem. Akkor, FIZETNÉK! – szól a pincérnek

Miután fizettünk, elindultunk a szállásunkhoz. Én viszont még mindig „durciztam".

- Na, – állít meg az ajtó előtt – ha szépen mosolyogva, boldogan bejössz, akkor a szobánkban megkapod a választ – mondja, majd egy gyors csók után benyit

Én meg szépen mosolyogva, na meg boldogan, vártam, hogy végre beérjünk a szobánkba. Bent, – miután becsuktuk az ajtót – egyből egymásnak estünk. Úgy csókolóztunk, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Az a csók egyszerre volt durva és lágy. Csók közben, valahogy elértünk az ágyhoz, ahol egy pár percre abba hagytuk. Abban a pár percen levettük magunkról a felesleges ruhát, és bebújtunk az ágyba. Paul azt mondta, hogy 1 óra múlva vacsizunk. Így volt időnk mindenre. De én már csak arra emlékszem, hogy Niall fölém tornyosul, és megcsókol...

- Srácok! Bejöhetek? – kopog egyszer csak Harry

- Csoda, hogy kopog – mondom, még csukott szemmel, de bár ki nem mondtam volna.

- ÉBRESZTŐ!!! – tör be Harry, mire én a fejembe húzom a párnám, és szerintem Niall sem cselekedett máshogy. – Naaa, ébredjetek! – szól ismét Harry

- Ha így ébresztesz ne fogunk fölkelni – mondom a párnámba

- Miért, hogy ébresszelek? – kérdezi Harry

- Dalolva – mondja hirtelen egy hang mellőlem, majd a hang tulajdonosa a fejemre húzza a takarónkat. Alatta pedig megláthattam őt.

- Szia – mondom suttogva, majd megcsókolom

- Remember the day we were giving up

when you told me I didn't give you enough

And all of your friends were saying I'll be leaving you

She's lying in bed with my t-shirt on,

just thinking how I went about it wrong

This isn't the stain of a red wine, I'm bleeding love... – lép be Harry meg a többiek

(Aki nem tud angolul: Emlékezz a napra, amikor feladtuk

Amikor azt mondtad, hogy nem vagyok neked elég jó

És mindegyik barátod azt mondta el foglak hagyni

Az ágyon fekszik a pólómban

Azon gondolkozik, hol rontottam el

Ez nem a vörösbor foltja, vérzek szerelmem...)

- Oh I love you, I love you

I love, I love, I love Rachel (Olivia) – súgja oda nekem Niall a takaró alatt

- Don't let me go, don't let me go, don't let me go – fejezi be Louis (magyarul: Ne engedj el, ne engedj el, ne engedj el)

- Na ébredjünk – súgja oda nekem Niall, és lehúzza a fejünkről a takarót