Csak egy koncert volt... (Befejezett)

13. rész

> Harry szemszöge<

Kint ültünk a váróban, és arra vártunk, hogy Niallék végezzenek. De, egy ideje nem hallottunk semmit, se kiabálást, se sima beszélgetést.

- Bemegyünk? – kérdezi Louis egy kis idő után, de nem tudtunk válaszolni, mert Ráchel kijött

- Gyertek be! Meg szeretnénk nektek mondani, hogy mire jutottunk.

- Oké – mondjuk négyen

- Na, – kezdi Ráchel – tudjátok, hogy Niall el akart menni, mert egy kis időre van szüksége. De nem megy el – mondja és Niallra mosolyog, aki visszamosolyog rá. Olyan jó volt mosolyogni látni őket. :)

- Így van – mondja Niall – nem szabadultok meg tőlem

- Nem is akartunk – mondom

- Nem bizony – helyeselnek a többiek

- De Niall! – kezdi Ráchel – azt még nem mondtad el, hogy hogyan kerültél kórházba.

- Hááát... átmentem Pestre majd meggondoltam magam, de és visszaindultam Budára, és nem vettem észre a piros lámpát, meg az előttem álló autót, és belementem, de szerencsére csak a kocsik törtek össze

- Értem – mondja Ráchel – figyeljetek fiúk, én itt maradok, ti menjetek nyugodtan haza

- Dehogy maradsz! – mondja Niall – szépen hazamész, mert holnap suliba kell menned

- De itt maradok veled

- Nem – mondom – tényleg haza kell menned, ahogy mi is hazamegyünk.

- Tudod mit, fölhívom anyut, hogy ő mit gondol, oké?

- Oké – mondjuk Niallal egyszerre

Ráchel arrébb sétál és gyorsan fölhívja az anyukáját.

- MEGKÉRDEZHETEM, HOGY HOL VAGYTOK? – kérdezi az anyukája kiabálva

- Szóval az anyukájától tanulta a kiabálást – súgja oda Niall nekünk. Ráchel meg a szája elé teszi a kezét, hogy maradjunk csöndben. Mert kihangosította.

- Anyu! Nyugi, a kórházban vagyunk, mert itt van Niall. - mondja

- Miért van a kórházban?

- Mert karambolozott. Jött hazafele belement egy autóba.

- Úristen! – éli bele magát az anyukája

- Anyu! – kezdi Ráchel – nincs semmi baja. És amúgy azért hívtalak, hogy itt maradhatok-e éjszakára, mert reggelig nem mehet haza.

- Nem! Ezt azért nem. – mondja komolyan, én meg összenézek Niallal – gyertek haza, majd a többiek elmennek érte reggel, vagy talán akkor elkísérheted őket, de gyertek haza.

- Oké – mondja Ráchel szomorkodva

- Várlak!

- Mi? – kerekedik el a szeme

- Addig olvasok, amíg haza nem értek.

- Ööö... oké, megyünk.

- Szia!

- Szia! – teszi le a telefont

- Ugye, hogy haza kell menned – mondom Niallal egyszerre