Ez a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét.
Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...
Fél 10-kor értünk föl a várba, és amikor legközelebb az órámra néztem, már fél 12 volt. Rengeteget beszéltünk. Fontos és kevésbé fontos dolgokról.
- Na de most már menjünk, mert ha én nem vagyok ott, akkor nem ebédelünk.
- Oké – mondja nevetve
- Ne nevess, te is ezt csinálnád. Te is férfiból vagy. Csak mi nők vagyunk ilyen rendesek – húzom ki magam és úrhölgyesen indulok haza
- Nem vársz meg? – fut utánam és megcsikiz
- Hááát... – mondom és én is elkezdem csikizni. Ezek után meg ismét elkezdünk csókolózni. <3 – Menjünk! – tolom el magamtól
- Oké – mondja mosolyogva – nem bírnád ki nélkülem – mondja
- Nem hiszem. Nélküled félember vagyok. – mondom és átölelem
És ahogy gondoltam. Senki nem terített meg. Titkon reméltem, hogy meglepetés képpen megteszik, de nem. Így még meg kellett kérnem őket, unszolni, aztán nagy nehezen rászánták magukat.
- Örülj haver, hogy akkor nem voltál itt, amikor az osztálytársait vártuk. Akkor ki is kellett takarítani – mondja Niall Zaynnek
- Ha még egyszer panaszkodtok, akkor most is ki fogtok. – szólok rájuk sokadszorra
- Oké, oké – emelik föl a kezüket védekezés képpen.
- Na, kész – mondja Harry, a többiek meg mintha annyira fárasztó lett volna, elfoglalják a kanapét.
- Hééééé... azért terítetünk meg, hogy együnk, nem azért hogy dísz legyen. Gyertek ebédelni! – mondom mosolyogva
- Oké, megyünk már – indulnak el
Nagyon finom lett az ebéd. Gyümölcsleves, meg rendeltünk pizzát.
- Minden megvan az esti grillezéshez? – kérdezem mosogatás után
- Hááát... hiányzik... minden – mondja Louis
- Akkor menjünk el vásárolni...
- De ne minden – mondja Liam
- Oké... akkor ki jöjjön?
- Aki tudja, hogy mi kell a grillezéshez
- És ki tudja?
- Louis!!! – mondják négyen
- Oké, akkor Louis, gyere!
- Rendben. De, mit csinálnak addig a többiek?
- Nem rendetlenséget. Az biztos. Na, sziasztok! – indulok el
- Várj – siet oda hozzám Niall – én is jöhetek veled? – kérdezi kiskutya szemekkel, én meg Louisra nézek, aki megvonja a vállát.
- Persze – mondom Niallnak
- Oké, sziasztok srácok! – köszön el a többiektől
Így hát elmentünk bevásárolni. Elég gyorsan végeztünk. Mondjuk, már félórája a kocsiban lehetnénk, ha Niallal nem hülyéskedtem volna végig az egészet. Szegény Louis próbált vásárolni, meg ránk figyelni. Nehezen ment, ez biztos. De végre hazaértünk.
- Megjöttünk! – ordítja el magát Louis, de nem jött válasz.
- Vagy alszanak, vagy a kertben vannak. – mondom és fölsietek a szobába, de nincsenek ott – Fönt nincsenek – jövök le a lépcsőn
- Itt vannak kint – szól be a házba Niall
És igen kint voltak, és készülődtek. Fölállították az asztalt, mellé a székeket, meg mindent elkészítettek, ami a grillezéshez kell. Már csak a tányérokat kell majd kihozni és kész.
- Azta! – mondom, mert csak ennyit tudtam mondani.
Nagyon szép lett az udvar.
line7_$R
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jó lett? – kérdezik hárman félénken
- Nagyon – mondom bíztatás képpen
- Tényleg? – kérdeznek vissza
- Igen – erősíti meg Louis – már csak el kell készíteni a kaját és kész.
- Oké, hajrá! – mondom – csináljátok, én elmegyek aludni.
- Megyek veled – mondja kómásan Niall és elindulunk.
- Mi bajuk? – kérdezik a fiúk Louist
- Pörögtek a vásárlás alatt és elfáradtak – mondja
Mi meg bementünk a szobába. Nekem még volt arra energiám, hogy átöltözzek, Niallnak viszont nem. Ő bezuhant az ágyba és kész. Mondjuk én sem a saját fiókomból vettem ki egy pólót hanem Niall fiókjából (egymás mellett van a 2), de kómásan nem tűnt föl, hogy hosszú, csak amikor fölébredtem.
Fölkelni már nehezebb volt. Na, szép sorjában. Kb. 3 óra volt, amikor lefeküdtünk. Aztán 6-kor a fiúk hangjára ébredtem. „De, ez nem az ébresztőm hangja! Akkor?" – gondolkozom csukott szemmel és hallgatom az END OF THE DAY-t. De sokáig nem tudtam gondolkodni, mert egyre közelebbről hallottam a dalt.
