Csak egy koncert volt... (Befejezett)

75. rész

Itt a következő rész! Remélem tetszeni fog! ;) Jó olvasást! :)

A nagy ölelés után a fiúk elmentek tévét nézni, a lányok meg megterítettek az ebédhez. Természetesen egyik fiú sem gondolta úgy, hogy segíthetne, inkább gyorsan leléptek. De ezt már megszoktuk. Általában otthon is ezt csinálják. De én például egyszer már Niallt rávettem hogy segítsen.

- Otthon sem segítenek? – kérdezem közben

- Harry szokott – mondja Karina

- Liam is – szólal meg Cheryl

- Zayn is – mondja Gigi

- Én is van amikor rá tudom venni Niallt – mondom, mire mindannyian Elre nézünk

- Szerintetek Louis segít? – kérdezi nevetve

- Ritkán se? – kérdezem nevetve

- Csak NAGYON ritkán – emeli ki a szót El

10 perccel később végeztünk, így bementünk a fiúkhoz szólni nekik. Természetesen annyira érdekes baromság ment a TV-ben, hogy nem vették észre, hogy mi ott vagyunk.

- Mindenki a saját párját! – mondom, és elindulok Niall fele, a többiek meg a saját párjuk fele

Odamentem Niall mögé, és átöleltem a nyakát, és néztem a TV-t. Fél perc múlva félre fordítja a fejét, és rám néz. Majd ad egy puszit az arcomra. De ez nem volt neki elég, így mivel a kanapé legszélén ült, megfogta a kezem, és az ölébe húzott. Miután kikerültem a kanapét, bele is ültem az ölébe. Majd felé fordultam, és csak néztem, így hergeltem, mert 1 perccel később már mindezt megelégelve hajolt ajkaimra. De ez nem tarthatott sokig, mert megint VALAKI megzavarta ezt a pillanatot. Már nem is csodálkoztam, amikor elváltam Nialltól, és megpillantottam a „rosszakarómat".

- Utállak – mondom az említettnek, majd megfogom Niall kezét, fölállok, és fölhúzom – gyere ebédelni – súgom a fülébe

- Ne most tárgyaljátok meg, hogy Niall hogy fog megdugni, oké? – kéri Harold

- Téged is utállak – mondom neki is

- Minket szeret – kezd el lányosan ujjongani Zayn, és elkezd ugrálni, majd Liam is csatlakozik hozzá

- Az idiótákat meg imádom – mondom, és elindulok a konyha fele – amúgy kész az ebéd. Gyertek – mondom, és Niallt magam után húzva indulok el a konyha fele

Erre már senki nem szólt semmit, hanem jöttek utánunk. Leültem a helyemre, az asztal egyik végére, velem szemben Niall. Két oldalamon Louis és Harry, mellettünk Eleanor és Karina. A lányok mellett Liam és Zayn, így Niall két oldalán Cheryl és Gigi ült.

- Vajon miért ültetek ide? – nézek a mellettem ülő két fiúra, és szedek magamnak levest

- Háát... – kezdi Harold

- Igen? – nézek rá vigyorogva, és közben veszek egy kanállal a levesemből

- Bocsánatot szeretnénk kérni – mondja Louis

- Miért? – húzom az agyukat tettetett meglepődéssel

- Tudod te azt nagyon jól – mondja Harold

- Én nem haragszom senkire – mondom, mire mindenki rám néz – Laurát kivéve – teszem hozzá

- De azt mondtad hogy utálsz minket – kezd el gyerekesen viselkedni Louis

- És te azt elhitted? – mosolyodok el

- Háát...

- Most úgy viselkedsz mint Gemma – mondom, majd elhallgatok, mert eszembe jut a valóság

Hogy most nem lehetek boldog, mert a kislányom éppen azt se tudom hogy hol van, és hogy mit csinálnak vele. Lehajtom a fejem, és érzem hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Majd hallom hogy egy szék földől, majd két erős kar ölel át, amit sok másik követ. Kibontakozom a nagy ölelésből, megkeresem Niallt a szememmel, karjaiba vetem magam, és ott sírok tovább.

- Sss... – próbál nyugtatni – nem lesz semmi baj – próbálkozik, de ezt ő sem gondolhatja komolyan

- Biztos? – nézek rá kisírt szemmel, mire egy riadt arcot látok, majd a FEHÉR pólójára néz, ahol két nagy fekete folt volt

- A kedvenc pólóm – kezd el hisztizni

- Én inkább Rácheltől ijedtem volna meg – szólal meg Louis

- Köszi – mondom neki – komolyan

- Nincs mit

- Mindjárt jövök – mondom, és fölszaladok rendbe szedni magam

Bementem a fürdőbe, és pár percig csak néztem magamat. Majd vettem egy zsepit, bevizeztem és elkezdtem leszedni a lesírt szemfestéket magamról. Majd újra, most már inkább csak vízálló szempillaspirált használtam, majd átmentem Gemma szobájába. Nem kellett volna. Amint megláttam minden kis holmiját, egyből előjöttek az emlékek, így lerogytam a földre, az ajtó mellett nekitámaszkodtam a falnak, és bőgtem egy nagyot. Majd nyílt az ajtó...

- Túl sokat vagy egyedül – lép be az ajtón Niall, és a többiek jönnek utána – a többiek azért jöttek, hogy ne legyünk egyedül, erre te mindig külön vagy – mondja, majd kezét nyújtja és fölhúz

Remélem tetszett! A véleményeitekre kíváncsi vagyok! :)