Csak egy koncert volt... (Befejezett)

26. rész

Sziasztok! Ígéretemet betartva itt az új rész. Jó olvasást! ;)

A szállodai szobában tértem magamhoz. Betakarva. Az ágyam mellett egy szőke fej bóbiskolt. Nem tudom mikor értek vissza. De amint látom, rendesen kidőltek. Óvatosan, nehogy fölébresszem a szerelmemet, levettem a lázmérőt az éjjeliszekrényről, és megmértem a lázam. Sajnos csipogva jelezte azt, hogy mikor van kész, ezért Niall félve fölkapta a fejét.

- Mennyi? – kérdezi minden bevezetés nélkül

- 36,5

- Rendben – mondja, majd leveszi a pólóját, és mellém fekszik.

- Mikor értetek vissza?

- Fél órája

- Tudtál énekelni? – kérdezem, mert gondolom, hogy miután megkapta a cetlit eléggé ideges lehetett.

- Aggódva elég nehezen – mondja mosolyogva – de miután visszaértünk, egyből megnyugodtam. – mondja, majd megcsókol – Nagyon megijesztettél minket – mondja csók közben

- Bocsi – mondom – de, indulás előtt azt mondtad, hogy...

- Tudom mit mondtam

- Akkor?

- Akkor aludjunk – mondja, majd elkezdi apró csókokkal behinteni a hasamat.

Egyre följebb halad, míg végül eléri ajkamat, és azok egy forró csókká forrnak össze.

Másnap délig aludtunk, délben elmentünk kajálni, aztán összepakoltunk és elmentünk a repülőtérre.

- Az Oslóba induló repülő utasait megkérjük, kezdjék el a felszállást! – mondta monoton hangon egy női hang

- Én még sosem repültem – súgom oda Niallnak

- Nem baj. Nem félelmetes – nyugtat

- Oké – mondom félve

- Nyugi, minden rendben lesz – mondja, majd nyugtatóan megcsókol

- Na, tubicáim gyertek – jön oda Harry a legjobb pillanatban

- Olyan jókor tudsz megszólalni – mondom neki

- Ugye? – kérdezi vigyorogva

Miután leadtuk a csomagokat, fölszálltunk, és elfoglaltuk a helyünket (Liam – Zayn, Harry – Louis, Niall – én), nagyjából megnyugodtam

- Nyugi Baby – nyugtat Niall, majd körbenéz, mint valami kisfiú, amikor rosszat akar csinálni, és hosszan, szenvedélyesen megcsókol...

Így szerencsére nem figyeltem oda, hogy mikor szállunk föl, és csak akkor néztem ki az ablakon, amikor már a magasba voltunk. Magasan voltunk, 3 órás útra készültünk föl, de a fiúk mellett ez semmiség. Mivel Niallal leghátul voltunk, bármit csinálhattunk. Előttünk Harryék, előttük, Liamék, aztán idegenek, és végül az elején Paulék. Paul inkább nem fegyelmezett minket. 1-2 alkalommal odajött hozzánk 1-1 rajongó, de nyugisan telt az út. Én egy óra után kidőltem. Bedugtam a fülesem, egyik felét Niallnek adtam, és elaludtam.

- Szívem, ébredj! – ébresztget a szerelmem

- Hány óra?

- Fél 5. Fél óra múlva leszállunk. És én veled szeretném azt a fél órát eltölteni, nem mással.

- Értem – mondom vigyorogva – és hogyan szeretnéd eltölteni azt a fél órát?

- Hááát... mondjuk, beszélgessünk

- Miről?

- Rólunk

- Rólunk? – kérdezem félve. Ugye nem akar szakítani, nem, az nem lehet.

- Na, már megint milyen gondolatok törtek rád? – kérdezi mosolyogva

- Semmilyen – füllentek, de át lát rajtam

- Aha. De mielőtt megkérdeznéd, nem akarok szakítani. Én... veled szeretnék lenni – mondja félénken

- Ez biztos? – kérdezem visszafojtott vigyorral

- Egészen biztos – mondja mosolyogva és felém hajol, száját az enyémhez érinti, de nem csókol meg

- Utálom, amikor ezt csinálod – mondom, majd szenvedélyesen elég hosszasan megcsókolom...

- Azért csinálom – mondja csók közben

- Figyelj – tolom el magamtól – 5 perc múlva leszállunk. Nézd! – mutatok a monitorra, ami kiírja, hogy mennyi van még az útból.

- Vagyis... ezt úgy érted, hogy hagyjuk ezt – nyom egy puszit az arcomra – abba?

- Igen – mondom félénken

- Rendben, de... a fölszállásnál nem figyeltél, akkor most hogyan szállunk le?

- Ugyanúgy? – mondom vigyorogva

- Oké – mondja, majd felé hajol

- Megkezdődik a leszállás – mondja egy női hang

- Így van. Megkezdődik – mondja Niall mosolyogva majd körbenéz, mint valami kisfiú, amikor rosszat akar csinálni, és hosszan, szenvedélyesen ismét megcsókol...

Így szálltunk le Oslóban.

Ha tetszett szavazzatok! :)