Ez a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét.
Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Sziasztok!
Ez az első olyan rész, amikor nem Ráchel vagy valamelyik bandatag szemszögéből olvastok. Ezért nézzétek el nekem, ha nem eléggé tökéletes lesz ez a rész. De nem is zavarlak titeket tovább.
Jó olvasást! ;)
>Sára szemszöge<
Miután mindenki hazament, én is hazakerültem. Megvacsoráztunk, közben persze nem bírtam csöndben maradni, mert folyamatosan meséltem. Vacsora után megfürödtem, kifésültem szőke tincseimet, befontam (mert általában befont hajjal szoktam aludni), és elmentem aludni. De csak forgolódtam, mert nem bírtam elaludni. Folyamatosan Michael járt az eszemben, meg az a bizonyos cetli, amire a telefonszámát írta. Azóta sem néztem meg, de most már rászánom magam. Fölültem, odamentem az íróasztalomhoz, amin még mindig ott hevert az összehajtott cetli. Kezembe vettem és megnéztem... ezt nem hiszem el...
- +36701598426. – olvasom hangosan – hogy a francba lehet neki magyar száma? – gondolkodok hangosabban a kelleténél, mire anyu bejön
- Kicsim, aludj! Holnap suli.
- Rendben anyu! Jó éjt! – mondom, majd a tenyerembe rejtett cetlivel elmegyek az ágyamig és lefekszek.
Anyu lekapcsolja a kislámpát és kimegy. Erre a pillanatra vártam. Az éjjeliszekrényem felé nyúlok, leveszem gyorsan a telefonom, majd bepötyögöm a telefonszámot, és elindí... tanám a hívást, de eszembe jut, hogy ha itt elkezdek beszélgetni anyu ismét bejönne. Kell egy terv... na, mindegy. Egy sima sms is elég.
Én: Szia! Sára vagyok!
Michael: Szia, drága hasonmásom! :D
Én: Nem ébresztettelek fel? :/
Michael: Nem. Őszintén... már vártam, hogy írj. :)
Én: Ezt el se hiszem.
Michael: Pedig így van.
Én: És... hogy-hogy magyar telefonszámod van?
Michael: Az egyik magyar barátunknál alszunk ma, aki megengedte, hogy ha kell akkor nyugodtan használjuk az ő telefonját. :)
Én: Kedves :)
Michael: Az. És... hogy vagy?
Én: Köszi jól, és te?
Michael: Most már én is. :)
Én: Most már???
Michael: Igen. Most már rám írtál, így nagyon jól vagyok. :)
Én: Ez megtisztelő.
És nem ír vissza. Már éppen tettem volna le a telefonom a szekrényre, amikor elkezdett csörögni.
Michael volt. Gyorsan fölvettem, még mielőtt anyu bejött volna.
- Azt hittem köszönés nélkül leléptél – kezdem köszönés nélkül
- Nem, csak gondolkoztam, hogy végül fölhívjalak-e – mentegetőzött – figyelj, nem jönnél el velünk? – kérdezi meg hirtelen, én meg lefagyok – hahóóó... Sára, itt vagy még?
- Persze – nyögöm ki
- Már azt hittem bontottad a vonalat.
- Ja, nem csak lefagytam. Mert... miért pont engem vinnétek? – kérdezem meg azt, amit már meg akartam
- Mert... szeretlek – mondja ki
- Ez egy hülye vicc – fakadok ki – hagyj békén! Mit tettem ellened, hogy ilyen viccet találj ki? Minden rajongóval ezt csinálod? Tudod mit, ne válaszolj! Viszont előre köszönöm az álmatlan éjszakámat! – mondom, és mérgesen kinyomom.
Gyorsan lehalkítottam, nehogy hangosan szóljon itt éjnek idején. Csak rezgett, de azt ezerrel. Komolyan, mit tettem ellene, hogy ilyen hülye viccet talál ki? Én nem így ismertem meg. Mondjuk azok csak dalok... és csak rezgett és rezgett a telefonom. Sms, nem fogadott hívás, sms, nem fogadott hívás, stb. Egy üzenetet olvastam el amiben ezt írta:
Michael: Hidd el, hogy szeretlek. Te vagy nekem a legfontosabb. Tudom, hogy csak most ismertelek meg, de így van... ha viszont nem hiszel nekem, akkor inkább öngyilkos leszek. :"(
Basszus, csak ezt ne...
Ha tetszett hagyj kommentelj vagy nyomj egy vote-ot!!!
