Csak egy koncert volt... (Befejezett)

51. rész

Bocsi a késésért! A héten ezért dupla rész lesz. Egy most, egy pedig mondjuk szerdán ;) Jó olvasást!

- Nagyon finom lett. – mondom a mai szakácsnak

- Köszi

- Ne dicsérgesd annyira, mert még a végén elbízza magát – szól közbe Lou teli szájjal

- Jól van, na. Te is szereted, ha dicsérgetnek.

- Az más.

- Ó hogyne – nevetem el magam, majd eszembe jut valami – Liam! Megkérhetlek egy szívességre? – kérdezem kiskutya szemekkel

- Attól függ mire – adja meg a választ

- Hááát... meg kéne oldanod a matek házimat.

- Mér pont én?

- Mert úgy hallottam, hogy te nagyon jól tudsz matekozni.

- Az igaz. De ott van a drága pasid, ő nem tudja megtenni?

- Ő az angolházimat készíti majd el.

- És te? Mi leszünk a szolgáid? – kérdezi mosolyogva

- Nem, dehogyis... de nem mondtál rossz ötletet...

- DADDYYY! KUSS – dobja meg egy szalvéta galacsinnal Niall Liamet

- Jó, jó! Nyugi! De még meggondolom... szóval megteszed? – mondom mosolyogva

- Öhmm... meg – mondja én meg fölállok és megölelem hálám jeleként

- És te mit fogsz csinálni addig? – kérdezi meg ugyanazt

- Én addig bemásolom a lemaradásaimat Karina füzeteiből. Tényleg Lou, tudsz olvashatóan írni?

- Miért? – kérdez vissza

A szemem sarkából látom, hogy a szerelmem próbálja szemkontaktus által nemleges válaszra sarkallni, de Lou szerencsémre nem értette a célzását.

- Csak kérdezem – mondom, mert ha azt mondanám, hogy: mert le kéne húsz oldalt másolnod, akkor nemet mondana

- Tudok.

- Akkor kérlek, másolj le 4 füzetből lemaradást nekem. Cserébe... bármit megteszek neked.

- Bármit? – kérdez vissza, és látom a szemén, hogy már csak azt találja ki hogy mit kérjen cserébe, a másolást már megcsinálja

- Igen – válaszolok magabiztosan

- Akkor... azon, hogy mit kérjek, azon még gondolkodom, de lemásolom azt a pár füzetet

- Kösziii – ölelem meg őt is – hozom a füzeteket – szaladok el a táskámig, ahonnan kivettem az angolt és a matekot

Majd fölsiettem a szobámba, ahol a másolni valók álltak egy nagy kupacban. A hatból, levettem négyet, majd siettem vissza. Nem tudom, hogy hogyan, de mire én mindezt megcsináltam, addigra a konyhában már el volt mosogatva, és mire odaértem, addigra végeztek a rendrakással is (ami csupán abból állt, hogy eltörölték és elpakolták az elmosottakat, majd rendet raktak az asztalon).

- Wow, wow! – adom tudtukra elismerésemet – ki merte bevállalni a mosogatást?

- Én – válaszol Liam

- Ki más – fűzi hozzá a szerelmem, majd kiveszi a kezemből a tancuccokat – matek – adja oda Liamnek, aki leül az asztalhoz és elkezdi csinálni – angol – rakja félre magának – és a maradék 4 füzet, a párjukkal együtt – adja oda Lounak a 8 füzetet, aki szintén leül és elkezdi – és a tied hol van babám? – néz rám mosolyogva

- Még fönt – mondom majd visszafordulok, hogy lehozzam azokat is

- Megyek, segítek – jön utánam Niall

- Abból, nem sok segítség lesz – súgom oda neki – de úgyse akarok tanulni – teszem hozzá

- Akkor biztos, hogy segítek. Nem akarom, hogy elhanyagold a tanulást. Én is ilyen voltam, de nem akarom, hogy te is ilyen legyél – mutat végig magán

- Szerethető, aranyos, vonzó, sikeres? – sorolom a tulajdonságait

- Nem! Inkább lusta, béna és idióta – javít ki

- Te nem is vagy ilyen.

- Csak ilyen voltam. El sem hiszed, nem voltam mindig ilyen szorgalmas és sikeres. Nagyon lusta voltam, és mindig csak épphogy nem buktam meg. Ezt nem akarom. Azt nem kérhetem, hogy imádd a tanulást, de azért ne is hanyagold el. Szóval, attól még, hogy ilyen menő pasid, sőt vőlegényed van, – fényezi magát – ne hagyj föl az eddigi dolgaiddal. Mint például azzal, hogy kitűnő vagy, és nagyon okos. – fejezi be az ajtóm előtt, mire nem válaszoltam, hanem ajkaira tapadtam

Alig bírtuk abbahagyni, de az én már bevált módszeremmel ő hagyta abba csókunkat. Vagyis, hogy apró csókokkal kezdte, és egy pár után abbahagyta, és elfordította a fejét, hogy sehogy se tudjam folytatni.

- Nem ér a másikat utánozni – megyek be morgolódva a szobámba, majd elveszem az asztalomról a maradék könyvkupacot

Amikor megfordultam, két erős kar között találtam magam, ami nem akart elengedni.

- Nem akarom elhanyagolni a tanulást. Engedj! – mondom nevetve és megpróbálok kilépni a karjai közül

- Neem! Nem akarom, hogy haraggal menjünk tovább.

- Én nem haragszom – mondom nevetve – azt hitted megharagudtam? – kérdezem mosolyogva

- Igen – hajtja le a fejét

- Pedig nem – mondom mosolyogva, és adok neki bíztató csókot

Ezek után lementünk. Lent még a többiek dolgoztak egymás mellett. Mi a velük szemben levő két szabad helyre leültünk és elkezdtük csinálni a feladatunkat. Vagyis Niall az angolt, én meg a másolást.

MINDENKÉPPEN KOMMENTELJ!