Csak egy koncert volt... (Befejezett)

7. rész

- Oké – mondja, majd elmegy

- Ráchel! Jössz? – kérdezi Harry. (Lehet, hogy egy kicsit sokáig néztem Niallt)

- Jövök már!... Bocsi. Még jó, hogy itt vagy

- Miért?

- Mert ha nem lennél itt egyedül csinálnék mindent. Én főznék, takarítanák. Köszi, hogy itt vagy – ölelem meg

- Szívesen. Na de tényleg legyünk kész.

- Oké – mondom és a tabletet nézve elkezdtem megcsinálni a salátát – Ééés... kész!

- Oké. Nézd meg a többieket én elkezdek megteríteni... csak... előtte mondd meg, hogy hol vannak a tányérok, evőeszközök.

- A tányérok ebben a szekrényben, az evőeszközök meg itt – húzok ki egy fiókot.

Szépen lassan megyek föl a lépcsőn, de semmit sem hallok. Na, most vagy valami történt velük vagy nem tudom. Megnézem Liam szobáját, üres. Louis szobája, üres. Végül bemegyek a mi szobánkba. Na, ott vannak. Liam és Louis a matracokon, Niall meg az ágyban szuszog.

 Rögtön vissza is csukom szép csöndben az ajtót, legalább ők pihennek addig, amíg mi elkészülünk.

- A fiúk alszanak. Fölébresszem őket, vagy megterítünk mi?

- Hagyd őket. Gyorsabban végzünk ketten – mondja mosolyogva

- Oké

És tényleg gyorsabban végeztünk így. Aztán az volt a szerencse, hogy Harry nem feküdt le, mert ha ő is lefekszik, akkor őt nehéz enne fölkelteni. Így csak Niallal kell szenvedni.

- Oké! Te ébreszd Lout és Liamet, én meg megpróbálom Niallt!

- Oké – egyezik bele

- Szívem ébredj! – nyomok egy puszit a homlokára

- Szia Hercegnő! Hány óra?

- 11 múlt... 2 perccel – nézek rá az órára

- Nem aludhatunk még fél órát? – kérdezi Liam

- Nem! Max mi Harryvel aludhatnánk MÉG fél órát. Lehet? – kérdezem

- Persze – válaszolja a három fiú

- Oké akkor ti – vonszolom az ajtóhoz a 3 fiút – kimentek, mi meg alszunk fél órát – mondom már az ajtóban

- Akkor... aludjunk – helyezkedem el

- Oké – Válaszol Harry csukott szemmel