Ez a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét.
Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...
Sziasztok! Itt az újabb rész! Remélem tetszeni fog. És, kommenteljetek, ha így van! :D Ja, és a videót MUSZÁJ megnézni, mert... tökéletes!!! <3
Miután letettem a telefonom természetesen Karina vissza akart hívni, de én nem vettem fel, hanem Niall élménybeszámolójára figyeltem.
- Nem gondolod, hogy ezek után még mondani akart valamit? – kérdezi a szerelmem mosolyogva és ellöki magát az ajtótól és leül mellém
- De biztos, csak én most rád vagyok kíváncsi – mondom mosolyogva és megcsókolom
- Most csókolózni fogunk, vagy meg akarod hallgatni, amit mondanék? – vál el ajkaimtól
- Egyszerre nem lehet?
- Sajnos nem. Úgy nem tudok beszélni, hogy közben téged csókollak – nevet fel
- Akkor először mesélj!
- Rendben. Igazából semmi különös nem történt. Annyit mesélt, hogy miután mi elmentünk onnan, bekötötte Karina szemét és elvezette egy motorhoz, amivel elvitte egy körre. Majd beültek egy cukrászdába és beszélgettek. Azt, hogy miről, azt nem mondta el.
- Azt Karina sem említette. De, ilyen röviden mondta el? Vagy mi tartott ennyi ideig?
- Nagyon rövid ideig beszéltünk igazából erről. Utána minden más volt a téma.
- Mint például?
- Például az, hogy Karina is kiköltözhetne Londonba.
- Ó, az nagyon jó lenne – ugrok a nyakába, mire eldőlünk az ágyon – te figyelj, tudsz motort vezetni? – teszem fel a nagy kérdést
- Tudok – mondja mosolyogva – csak nem menni akarsz egy kört?
- De. – pörgök föl – elviszel?
- El – mondja majd megtol, hogy álljak fel, majd a derekamat fogja meg és kivezet a szobából
Lent a 3 fiú tv-t nézett.
- Harold! Kölcsön tudnád adni a motorod? Mennénk egy kört.
- Persze. A bukósisakok ott vannak a fogas alatt. Jó utat! – mondja le sem véve a szemét a tv-ről
- Köszi – mondjuk egyszerre és már megyünk is ki
A bukósisakokat és a cipőt fölvéve elindultunk kifele. Kint a kocsi feljárón találtuk a motort. Gyönyörű volt. Egyszerűen gyönyörű meg menő és... wow. :D
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fölvettük a sisakokat majd fölültünk.
- Itt kapaszkodj – fogja meg Niall a kezemet és a derekára teszi
- Oké. Amúgy megvan már az útvonal? – jut eszembe
- Meg – válaszol szűkszavúan
- És elmondod, hogy mi az?
- Nem – mondja és beindítja a motort
Ezek után az út csöndben telt. Rádőltem Niall vállára és még a szememet is becsuktam, hogy meglepetés legyen az, ahova visz. Csak annyit érzékeltem, hogy kanyarog jobbra-ballra, meg hogy emelkedőnek megyünk. Ezeken a kacskaringós utcákon keresztül mentünk egyre feljebb és feljebb. A fák ágai árnyékot vetettek ránk, én meg csak szorosan öleltem Niall derekát, és a bukósisak alatt lehunyt szemmel mosolyogtam. Körülbelül negyed óráig tartott az út. Miután leállt a motor, fölemeltem a fejem Niall válláról és kinyitottam a szemem. Niall levette a bukósisakot és elsétált a motor mellől. Követtem a példáját, én is levettem a bukósisakot majd ujjaimmal eligazgattam a hajam.
- És most? – kérdezem mosolyogva a szerelmem szemébe nézve
- Most? Nem tudom – mondja majd közelebb lép hozzám. Elnéztem mellette, hogy nehogy elvesszek gyönyörű kék íriszében, és akkor jöttem rá, hogy egy kilátónál vagyunk.
- Hű, de szép hely! – csodálkoztam el, mert éppen ráláttam az egész városra
- Miért nem mersz a szemembe nézni? – kérdezi mosolyogva, és megpróbálja két kézzel a fejemet felé fordítani
- Mert elveszek bennük – mondom, miközben hagyom, hogy odafordítsa a fejem
Hosszan nézzük egymást, majd egyszer csak Niall a szememből lenéz ajkamra és elkezd közeledni. Én már becsuktam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon, amikor kijelentette:
- Nézzünk körül – mondja mosolyogva és megakarja fogni a kezem, hogy menjünk, de én elhúzom
- Ez gonosz volt – vágom be a „durcit" és elfordulok keresztbe font karokkal
- Naaa... ne haragudj – jön oda és hátulról átölel
Megfordulok a karjai között és megcsókolom. Nem ellenkezett, sőt... egy idő után átvette az irányítást és bejutásért könyörgött, amit megadtam neki. Pár perc után elváltunk egymástól. De Niall túl kanos volt ahhoz, hogy még egy utolsó csókot ne lopjon, vagyis miután elváltunk még gyorsan kunyizott egy gyors mozdulattal egy utolsó csókot. Ezt a tettét nem tudtam nem megmosolyogni.
Ezek után, a betonozott parkolótól elsétáltunk egy padig, ami a füvön állt. Fölültünk a tetejére és csak néztük a várost.
- Szép ez a hely – mondom halkan
- Igen az. Régen sokat jártam ide egyedül, esténként, tudod, átgondolni a dolgokat.
- Na persze – nevetek fel – nem is laktál itt.
- Jól van na. De ez olyan jól hangzott. – mondja, mire rádőlök a vállára, miközben a tájat nézem – Viszont, fogalmam sincs, hol vagyunk – teszi hozzá, mire megint elnevetem magam
- Pedig abban reménykedtem, hogy ezt az útvonalat legalább Harold mesélte neked.
- Nem. Az a helyzet, hogy miközben jöttünk felfelé, nem is figyeltem, csak gondolkoztam.
- Ezt jó tudni. Tekintettel arra, hogy te vezettél – mosolyodok el
Még pár percig ültünk ott, majd visszaindultunk. Fölvettük a sisakokat, fölültünk és elindultunk.
