H E R C E G N Ő

| 46 . F E J E Z E T |

A napok teltek. Tennessee továbbra is fenyegetett a képpel. Aztán az egyik nap felajánlotta, hogy ha megszakítom a kapcsolatot Dave-vel és Raidennel, akkor 'biztonságban lehet a mi kis titkunk'. Azaz nem fogja megmutatni a képet Dave-nek. Teljesen tanácstalan voltam. Mindketten fontosak számomra, mégha Dave-vel mostanában nem is jöttem ki annyira jól. De ha nem engedek Tennesseenek, azzal még jobban összetöröm. Én senkinek sem szerettem volna ártani. Ha lehetne, legszívesebben visszamennék az időben és megváltoztatnék mindent. Csakhogy ez lehetetlen.

Éppen ezért döntöttem úgy, hogy erős leszek, erősebb Tennesseenél. És nem fogom hagyni, hogy zsaroljon. Első lépésként megpróbáltam beszélni Daviddel. Ami persze most is kudarcba fulladt.

Nem tudom, hogy azóta eljutott-e hozzá a kép vagy nem, de már nem láttam az arcán a megvetést, mikor rámnézett. Már csak a színtiszta ürességet. Úgy mentünk el egymás mellett, mintha soha nem is ismertük volna egymást. Már nem nézett rám. Már nem láttam a csillogást a szemében.

Az őszi bál egyre közeledett, de a történtek után semmi kedvem nem volt menni. Persze nem hagyhattam cserben a barátaimat, és Raident sem. Szerettem volna jól érezni magam, de semmi másra nem tudtam gondolni, csak Davidre. Arra, hogy hogyan tudnék mindent helyrehozni.

A hétköznapjaimat lassan átvette a stressz és a félelem. Féltem, hogy mikor fognak Tracék is cserben hagyni. Mármint, ha eljut hozzájuk ennek az egésznek a híre, nem hiszem, hogy szívesen látnának. Tudom, gyerekes ilyeneket gondolnom, de sosem voltak még ilyen barátaim, mint ők, nem tudom hogyan reagálnának.

A bálra visszatérve. Tracey-vel és Oliviával közösen kiválasztottuk a ruháinkat a bál témájának megfelelően. Az enyém egy fehér, kétrészes ruha, amiből kint van a fél hasam. Eleinte nem akartam felvenni, sőt egy hasonló ruha szóba sem jöhetett volna, de a két lány mesteri meggyőzőképességének köszönhetően végül felpróbáltam és mit ne mondjak. Fantasztikus. Azt hittem borzalmasan fog állni, de pont kiemeli azt, amit ki kell, és elrejti, amit el kell. Ugyanis a dekoltázsomtól a csuklómig csipkés minta vezet, ami pont eltakarja a sebeimet.

Trac és Liv egy eléggé hasonló ruhát választottak, csak a szabásban van különbség. Végül Liv talált hajba való „díszt" is, ami eléggé tükrözi az őszt. Trac-nek egy aranyszínű koszorút, ami úgy néz ki, mintha apró ágacskákból és gyöngyökből állna, nekem egy tiara szerűséget, saját magának pedig egy gyönyörű csatot.

P É N T E K
15:23

A bál napja. Liv és Trac is átjöttek hozzánk, mondván, hogy itt sokkal több cucc van a készülődéshez. Nos, igazuk van. Anyának - annyira fura egy nálam nem sokkal idősebb nőt így hívni - van egy csomó sminkes és szépségápolásos cucca, a bemutatók miatt. Ráadásul Carla is tud segíteni, aki profi sminkes. Úgyhogy itt minden adott a tökéletes bál-előkészületekhez.

Egyébként ma nem kellett iskolába menni, mert díszítik az egész épületet és ez több mint egy napos program. Mondanom sem kell, hogy ennek mindenki örült.

Kb. 3 és fél órán belül mindannyian készen ültünk az ágyamban és jelentéktelen dolgokról beszélgettünk.

- Ne már! Tényleg kék a szeme? - sóhajtott fel Trac. Köztudott, hogy Trac-nek valamiért egyáltalán nem jönnek be a kék szemű fiúk. Ha meg is tetszik neki valaki, de annak kék szeme van, akkor egyből tiltólistára kerül. Az elmondása szerint túlságosan irritáló a kék szemben a jegesség. Túl világos, túl rideg. Nos, ezt szerintem már mindenki csak ráhagyja.

- Igen, mutassak képet? - mondta Liv és már vette is elő a telefonját.

- Neked van róla képed?!