H E R C E G N Ő

| 9 . F E J E Z E T |

A könnyektől elhomályosult tekintettel mentem a fürdőbe. Nem, ez nem jó! Nem tehetem újra ezt! A fiókokat feltúrtam és mikor megtaláltam a borotvát, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Remegő kezekkel szedtem ki a pengét és két ujjam közé fogtam. A mosdókagyló felé hajoltam és ejtettem egy vágást a bal csuklómon. Nem volt mély, de a vér elkezdett belőle szép lassan szivárogni, majd egyre gyorsabban ömlött. Nem foglalkoztam vele. Újabb vágásokat ejtettem, egyre feljebb. A fehér mosdókagylót lassan beszínezte a vörös vérem színe. A könnyeim folyamatosan potyogtak, nem láttam már szinte semmit. Szaggatottan vettem a levegőt.

A pengét hirtelen eldobtam és egy törülközőért nyúltam.

Nem hiszem el, hogy újra megtettem. Már 1 éve nem csináltam ezt. Azt hittem végre le tudtam vele állni. Erre most itt vagyok, törölközőt szorítva a csuklómra, zokogva a fürdőben.

A vért gyorsan lemostam a mosdóról és a kezemre is óvatosan engedtem. Már nem vérzett. A véres törülközőt a kukába gyömöszöltem. Nem maradhatott nyoma ennek a kis incidensnek.

Megmostam az arcom is. A szemeim feldagadtak és duzzadtak voltak.

Visszamentem a szobába. A gardróbból kivettem egy hosszú pulcsit, ami eltakarja a kezem.

Befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót és elaludtam.

***

- Kathy! Ébren van? - jött be Martha - Jaj, bocsánat! Nem akartam felébreszteni! - mondta, mikor meglátta, hogy álmosan nyitogatom a szemeimet.

- Nem, nem! Már ébren voltam!

- Rendben, akkor jöhet vacsorázni. A szülei már itthon vannak, alig várják, hogy beszámoljon a mai napról. - mosolygott kedvesen.

Kikászálódtam az ágyamból és elindultam az étkező felé. Szerencsére a sírásnak nyoma sem volt, de a karom iszonyatosan fájt.

- Szia! - köszöntek nekem egyszerre, mikor az ebédlőbe értem.

- Sziasztok! - gyorsan leültem a szokásos helyemre.

Martha hozta a levest. Szedtem egy keveset, nem nagyon volt étvágyam.

- Na, és hogy telt az első iskolai nap? Szereztél barátokat? - kérdezte izgatottan Sarah.

- Igen, és nagyon jól telt! - mondtam egy erőltetett mosollyal. Nem akartam elmondani nekik az igazságot.

A lehető leggyorsabban vacsoráztam meg, majd sprinteltem a szobámba.

Megcsináltam a házikat - amiket sajnos nekem is kötelező volt -, majd lefürödtem és bedőltem az ágyamba.

Az előbb keltem fel mégis olyan álmosnak érzem magam, de nem akarok aludni, mert akkor csak hamarabb eljön a holnap. És azzal egy újabb szörnyű, megalázásokkal teli nap vár. Mivel szerintem nem fognak ilyen könnyen békén hagyni. Csak tartsak ki egy ideig, aztán hátha leszállnak rólam.