H E R C E G N Ő

| 42 . F E J E Z E T |

H É T F Ő
7:00

A hétvége többi része, mint mindig most is iszonyat gyorsan eltelt. Befejeztem egy esszét, és még egy kicsit magamra is volt időm. Végre elmentem egy masszázsra. Anya - ugyanis eldöntöttem, hogy így fogom hívni őket, hiszen már pár hónapja a szüleim - nagyon régóta nyúzott vele, hogy ki kéne próbálnom, de eddig mindig kicsit óckodtam tőle. Nem is értem miért. Fantasztikus volt! Annyival frissebbnek és kipihentebbnek érzem magam, hogy az elmondhatatlan!

Az iskolában elkezdődött a báli időszak. Minden a bálról szól. Az egész iskola tele van plakátolva különböző szórólapokkal, és a király/királynő jelöltekkel. A folyosókon romantikusabbnál romantikusabb bálfelkérési jeleneteket nézhetsz ingyen, első sorból. Mindenki arról beszél, hogy ki-kivel megy, vagy éppen álmodoznak, hogy a kiszemeltjük elhívja őket.

Az, hogy Raiden elhívott irtó boldoggá tett. Még a matek óra sem tudta lelombozni a kedvem. Sőt, csak eszembe juttatta Raident. Bár magam sem értem miért, de annyira elkezdtem hozzá vonzódni. Van benne valami, ami irtózatosan vonz. Nem tudom, talán a titokzatossága. De ez az a dolog, ami egyben meg is rémiszt. Látni rajta, hogy rengeteg titkot rejt, ami egyáltalán nem biztos, hogy jó. És az, hogy nem nagyon beszél róluk, még ijesztőbbé teszik. És ez baromi vonzó.

K E D D
15:02

- Kathy! Várj már! - hallottam meg Dave hangját, mire kihúztam a fülhallgatóm és felé fordultam. Futva loholt utánam.

- Szia. - mosolyogtam rá, és intettem egy kicsit a kezemmel.

- Szia. Elkísérlek. - mondta és némán kezdett mellettem sétálni. Kezdett kínos lenni a szituáció, pedig próbáltam mindennel elütni az időt. Még a fülhallgatót is gondosan összehajtogatva raktam el a táskámba.

- Szóóval, mi volt ilyen fontos? Gondolom nem akarsz csak úgy hazáig kísérgetni.

- Kathy, komolyan csak ezt nézed ki belőlem?! Miért ne kísérhetnélek el puszta önzetlenségből? - mondta tettetett sértődöttséggel, de közben mosolygott. Erre csak felnevettem. Annyira aranyos volt ilyenkor.

- Amúgy tényleg lenne valami fontos. - komolyodott el a hangja és megállt, majd felém fordult. Én is megálltam és szembe fordultam vele.

- Basszus, kezdesz megijeszteni! - nevettem fel zavartan - Mondd már!

- Oké, nyugi. Szóval tök sokat gondolkodtam és hát, szerintem nem lenne baj belőle, ha felvállalnánk magunkat. - magyarázta, miközben mutogatott közöttünk. A kijelentésére viszont felcsillant a szemem. Végre nem kellene bujkálnunk? - Mármint érted, nekem biztos nem szólnának be, és neked sem, mivel velem lennél.

- Dave, ugye tudod, hogy ez milyen egoistásan hangzott. De! Legyen. Egy feltétellel.

- Hm?

- Ha kiállsz mellettem, ha esetleg elcsesződnének a dolgok.

- Kathy! Ez eddig is természetes volt. De ez nem probléma! - vigyorodott el. Habár ez nem teljesen volt igaz...

- Oké, akkor megbeszéltük. Még mindig el akarsz kísérni? - mosolyogtam. Tudtam, hogy úgysem fog elkísérni, hiszen a kocsija a sulinál van, én pedig több mérföldre lakok tőle.

- Várj, még van valami. Szóval, ha már nem kell titkolóznunk, akkor...baszki, még sosem csináltam ilyet, úgyhogy ne röhögj ki! - mosolyodott el zavartan - Leszel a párom az Őszi Bálon?