H E R C E G N Ő

| 34 . F E J E Z E T |

Végül azt a kiskutyát választottuk, amit Dave le Cukorpofázott. Egy nagyon aranyos és játékos kiskutya. Daviddel nagyon sokat beszélgettem és remekül éreztem magam. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen kapcsolat lesz közöttünk.

A nap további részében a semmittevéssel foglalkoztam. Este hazajöttek George-dzsék és beszámoltak a napjukról. Nem említettem meg nekik Davidet, mert nem akartam, hogy még emiatt is haragudjanak.

H É T F Ő
7:14

Reggel iszonyatos kapkodásban voltam, ugyanis nem keltett az ébresztőm. Csak magamra kaptam egy farmert, egy fekete pólót és egy pulcsit. Gyorsan rendbe szedtem magam és már szaladtam is az iskolába. Még reggelizni sem volt időm, nem akartam késni.

Egész végig azon agyaltam, hogy vajon milyen lesz így az iskola, hogy már jóban vagyunk Dave-vel. Vajon a többiek is máshogy fognak hozzám állni?

Az iskola előtt már várt Trac és Liv. Lelkendezve és teljes beleéléssel meséltem nekik a hétvége történéseit. Ők csak vigyorogva hallgatták és bólogattak. Persze volt pár beszólásuk, mint például az „Én megmondtam" vagy „Látod, még lesz itt köztetek valami" és hasonlók. Bár szerintem erre nem túl sok esély van, én bőven megelégszem már azzal, ha csak szimplán barátok leszünk.

Ebédszünetben a szokásos helyünkhöz tartottunk, amikor megláttam Dave-et. A barátaival beszélgetett a folyosón. A szívem ezerrel kezdett verni, bár nem tudom miért.

Ahogy közelebb értünk láttam, ahogy Dave rám néz, majd gyorsan elfordul, úgy hogy én háttal legyek neki. A kezdeti vigyor az arcomról hamar eltűnt. Nem értem. Nem akarja, hogy mások tudják, hogy jóban vagyunk? Vagy neki a hétvége nem is jelentett semmit? Úgy tett mintha nem is ismerne...

Ettől tartottam. Teljesen beleéltem magam, és most teljesen összetört. Bár már megszokhattam volna. Sosem voltak barátaim és ez az új élet most óriási sokként hatott a szervezetemre. Elfelejtettem milyen érzés is csalódni valakiben, vagy milyen pofára esni.

Érzelemmentes arccal bámultam magam elé. Nagyon rosszul éreztem magam.

- A szemét! - szólalt meg Liv - Ti is láttátok? Komolyan, megölöm!

- Ne, valószínűleg csak én értettem valamit félre. - húztam vissza Livet, miközben mondtam.

- Hát, ha tényleg úgy történt minden, ahogy mesélted, akkor semmit nem érthettél félre. Sajnálom Kathy... - jött oda hozzám Trac és megölelt.

- Nem számít. Még szerencse, hogy ez az elején kiderült. - nevettem fel, bár valószínűleg mindketten észrevették, hogy semmi őszinteség nincs a nevetésemben.

Az ebédet kedvtelenül töltöttem, miközben azon járt az eszem, hogy hogy nem vettem észre, hogy Dave megint csak kihasznál. Nyomorultul éreztem magam, és legszívesebben a föld alá kívántam magam.

A nap további részében próbáltam minden emberi kapcsolatot elkerülni.

Délután Sarahval elmentünk az edzésre, mivel a hétvége alatt leszervezte, hogy hétfőtől kezdhetek. Legalább le tudom vezetni valamin a feszültségemet.

Az öltözőben gyorsan átöltöztem, egy atlétát és egy hozzá illő nadrágot vettem fel, majd izgulva lépkedtem a terem felé. Sarahtól az ajtóban elbúcsúztam, úgyhogy egyedül kellett túlesnem mindenen.

Bent többen is melegítettek, az egyik asztalnál pedig egy középkorú nő állt. Gondolom ő lehet az edző.

***

Az alapok - név, kor, sportoltam-e már valamit, stb. - után elkezdődött az edzés. Rajtam kívül még 5 lány volt.

A nő mindenki előtt végigment és lapokat forgatva tanulmányozott mindenkit, majd középre állt és bemutatkozott.

- Evelin Anderson vagyok, és én fogom nektek tartani az önvédelmi oktatást! Mindenkinek megvan az oka, hogy itt van! Mindenki átélt vagy fél valamitől, ami ellen szeretne tenni! Én ebben fogok nektek segíteni. Az olyan alanyok a legjobbak, akiket már megtört az élet. Mert ők tudják, milyen kemény is tud lenni az élet. És ti aranyaim ilyen lányok vagytok. De hamarosan a jót is meg fogjátok tapasztalni, talán már el is indult ez a folyamat... Tehát ezeken az órákon elsajátíthatjátok az önvédelmi fogások alapjait, hogyan gondolkodjatok és cselekedjetek egy akcióhelyzetben. Rendben, akkor az első órán a reflexmozdulatokkal fogunk foglalkozni...

A szavai eltompultak. Lehet, mond valamit ez a nő... Már annyi szörnyűséget éltem át, hogy ezeknél nincs rosszabb. Lehet már közel van a jó, csak ki kell várnom az idejét. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy erős tudok addig maradni...

Ha tetszett komizz és vote-olj ❤❤