H E R C E G N Ő

| 6 . F E J E Z E T |

- Nos, a szüleim egy éves koromban raktak be az árvaházba, ezután nem láttam őket. Nem írtak,nem hívtak, nem jöttek be meglátogatni engem. Az elején reménykedtem benne - mikor tudatosult bennem ez az egész - ,hogy egyszer elvisznek onnan és ennek a rémálomnak vége, de miután éveken át nem jöttek, nem kerestek, feladtam és beletörődtem a sorsomba... Semmit nem tudok róluk. Nem tudom hogy élnek-e még, hogy jelenleg hol laknak, hogy hogyan néznek ki. - Sarah csendben hallgatta, ahogyan mesélek. Szerencsére megtudtam állni, hogy ne sírjam el magam. - Nagyjából ennyi, ami említésre méltó, ugyanis az árvaházban nem történt velem túl sok minden, nem volt izgalmas életem.

Sarah nem kérdezett többet. Valószínűleg jobbnak látta, ha erről többet nem beszélünk. Nekem is és nekik is jobb így.

Mostantól új élet kezdődik. Nem a múltra kell koncentrálni, hanem csakis a jelenre.

Megettük a hamburgereket közben Sarah elmondta, hogy iskolába fogok járni, ami holnap kezdődik - hiszen ma vasárnap van és az iskola hétfőn kezdődik.

Úgy döntöttünk,hogy még veszünk pár farmert és pólót,ami hétköznapi és feltudom venni az iskolában.

A vásárlás kissé el nyúlt, ugyanis 2 óra múlva hagytuk el az épületet és indultunk haza.

Az órára néztem, 4.00 van.

Mikor hazaértünk nagy nehezen elkezdtem felcipelni a szobámba a szatyrokat, de szerencsére Martha és Sarah segítettek.

Fél óra múlva nagyjából végeztem a kipakolással, bár még maradt két szatyor.

Rengeteg dolgot vettünk, soha nem gondoltam volna hogy nekem valaha ennyi ruhám lesz. Tényleg látszik,hogy Sarahéknak nem nagy dolog a pénz ,legalábbis nem okoz gondot az elköltése.

Fáradtan dőltem be az ágyamban, A vásárlás rettentően kifárasztott. Ráadásul holnap iskola, ami miatt nagyon izgulok, hiszen nem tudom hogyan fognak hozzám viszonyulni a normális emberek, akiknek van saját családjuk, akik még soha nem tapasztalták meg az árvaházi „élményeket".