H E R C E G N Ő

| 37 . F E J E Z E T |

S Z E R D A
6:30

Reggel az ébresztőm irritáló hangjára ébredtem. Álmosan nyomtam ki és dőltem volna vissza az ágyba még egy picit pihenni, csakhogy egy üzenetem érkezett. Vagyis jobban mondva tegnap este. Basszus. Dave. El is felejtettem. A takarót ijedten rúgtam le magamról, és elborzadva néztem a pizsamámat. Vagyis csak egy póló meg egy rövidnadrág. Ez akkor az jelenti, hogy Dave átöltöztetett. Vagy legalábbis valaki más. Azaz az illető látott félig meztelenül. Reménykedve, hogy esetleg Martha vagy egy másik lány volt az, nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem kitől érkezett az üzenet. Csak ne Davetől.

Logan: Rég láttalak, mit szólnál ha holnap érted mennék, ha végzel?

Gyorsan pötyögtem a választ. Örültem Logannek, hiszen tényleg rég találkoztunk és az ő társaságában hasonlóan éreztem magam, mint Dave – az elmondása szerint - az enyémben.

Én: Úú, az nagyon jó lenne.

Logan: Akkor megbeszéltük. Ott leszek érted ;)

***

A 7 óra kivételesen gyorsan telt el. Hipp hopp és az ebédszünetnél jártunk. Úgy döntöttem, hogy mostantól mindennek a pozitív oldalát fogom nézni, és nem fogok a dolgok miatt stresszelni. Talán sikerül huzamosabb ideig megtartanom, nem úgy mint a naplóírást.

- És akkor azt a szívdöglesztő mosolyát rám villantotta, és tudtam, hogy minden simán fog menni. Úgyhogy pénteken randizunk. – ecsetelte vigyorogva Liv az újabb zsákmányát. Nos, Olivia nem éppen egy szende lány. Kiélvezi az élet minden percét, és megragadja az alkalmakat. Konkrétan egy Dave Wellington lányban. Erről jut eszemben, azt hiszem haladásnak tekinthetjük, hogy ma már Dave köszönt nekem – ha egy bólintás annak számít -, bár lehet ennek köze volt a tegnapi beszélgetéshez. Örülök neki, hogy – bár nem éppen fényesen indult a kapcsolatunk, mégis kezd alakulni valamilyen irányba. Jó irányba.

- És mi a helyzet veled Kathy? – nézett rám Britney – Trac egyik barátnője - nagy szemekkel.

- Mi? Velem?

- Szerinted? Van valaki, aki tetszik? – csak megráztam a fejem. Nem igazán szeretek erről beszélni.

- Úúú erről jut eszembe! Képzeljétek, a héten új gyerek jön a suliba! Ha minden igaz fiú, és a mi korosztályunk lehet! – kezdte Tracey.

- Remélem helyes. – csámcsogta Liv, miközben a sült krumpliját tömte a szájába. A kijelentésére csak megforgattam a szemeim. Eleinte furcsa volt a stílusa, és a pasi faló élete, de mára már megszoktam. Ahogy szinte mindenki, aki ismerte.

Viszont Trac mondata igazán feldobta a hangulatomat. Ha új fiú jön az iskolába, talán már nem én leszek a téma. Végre leszállnak rólam és elbújhatok a többi diák között és élhetem az unalmas életemet. Ez lesz a legjobb.

­­­­­­­­

***

­­­Az iskola lépcsőjén ülve döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Legalábbis ahogy néztem az egymagában ácsorgó szemüveges lányt. Általában a menzán is egyedül szokott ülni, sőt a néhány közös óránkon is. Nekem vannak barátaim, akikre számíthatok, akik ott vannak mellettem és kiállnak értem. Eddig ezeket az apróságokat észre sem vettem és csak a saját kicsinyes dolgaimmal voltam elfoglalva. Szörnyen önző módon viselkedhettem. Hiszen észre sem vettem ezeket, és csak sajnáltattam magam. Az, hogy egy Dave vagy egy Logan féle fiú egyáltalán szóba áll velem, vagy olyan barátnőim vannak, mint Trac és Liv nem kis dolog. Legalábbis nagyon is megbecsülendő.