H E R C E G N Ő

| 4 . F E J E Z E T |

- Ülj csak le. - mosolygott rám a szőkés hajú nő - Egyébként én Sarah vagyok, de hívj csak nyugodtan anyának. Vagy ha még nem állsz erre készen, akkor nem kell! ... Ő pedig itt George. Mi vagyunk mostantól a szüleid! - tapsikolt egy aprót Sarah és őrült mosolygásba kezdett.

Furcsa volt számomra ez a helyzet. Nem tudtam , hogyan reagáljak pontosan, csak idétlenül vigyorogtam.

- Lehet egy kérdésem? - szólaltam meg bátortalanul.

- Hogyne, kérdezz csak annyit amennyit szeretnél! Gondolom rengeteg kérdésed van.

- Miért pont én? - láttam, ahogy George kissé meghökken és feleségére néz. Sarah csak elmosolyodott.

- Gondoltam, hogy megkérdezed... de ez, ez bonyolult... mármint ne érts félre! Csak ez olyan megmagyarázhatatlan dolog. Tudod, nekünk nem lehet gyerekünk... legalábbis természetes módon nem. Nem tudtam teherbe esni. Ezért gondoltuk, hogy akkor örökbe fogadunk egy kislányt. Hát, ahogy láthatod nem vagy olyan kicsi. - nevetett fel egy aprót - De amikor bementünk az otthonba, és megláttam, ahogy éppen a kisebbekre vigyázol az egyik szobában, feléledtek bennem az anya ösztönök? - hangzott inkább kérdésnek - Nem tudom mi is ez, de furcsa érzés... Úgyhogy tudtam, hogy nekem te kellesz. Szerencsére George is örült, hogy nem kell nap, mint nap hallgatni egy kisbaba sírását és így tud a munkájára koncentrálni.

Hát, ez meglepett. Hogy őszinte legyek nem teljesen erre gondoltam, de ez sokkal jobb. Martha behozta a levest, egy fiatalabb lány kíséretében. Letette elém a gőzölgő ételt. Valamilyen krémleves lehetett. A kanalat óvatosan merítettem bele és emeltem a számhoz. Mennyei. Ahhoz a moslékhoz képest, amit az árvaházban adtak, ez fenomenális. Soha életemben nem ettem ilyen finomat.

Lopva vetettem egy pillantást a körülöttem ülő párra. Furcsák voltak. Sarah a 30-as évei elején járhatott, fiatalos volt, csinos, modern. George 10-15 évvel biztosan idősebb volt, néhány ősz hajszál már észrevehető volt a hajában. Ettől függetlenül ő is fiatalos, fitt volt. Mindketten elegáns, kifinomult ruhában voltak, előkelőnek tűntek bármilyen környezetben.

- Arra gondoltam... - szólalt meg újra Sarah, de megállt a mondandójában, hogy gyorsan lenyelje az ételt és megtörölgesse a száját - Szóval, hogy holnap elmehetnénk vásárolni. Csak mi ketten. Megismerjük kicsit egymást, veszünk pár jó cuccot, meg megbeszéljük a sulit is. - kezdett megint abba az őrült vigyorgásba. Úgy tűnik ő nagyon élvezte ezt. Nekem nem túl sok kedvem volt emberek közé menni, de nem akartam elszomorítani ezért bólintottam egy aprót és egy mosolyt erőltettem arcomra.

Befejeztük az ebédet, majd mindenki ment a dolgára. Én a szobámba mentem.

Még mindig hihetetlen ez az egész.

Bedőltem az ágyamba és éreztem, hogy elálmosodtam. A szemeim hirtelen ólom súlyúvá váltak, ahogy csak feküdtem a pihe-puha párnák között. Hosszú volt ez a nap.

Ma már másodjára <3 Remélem tetszett ez a rész is ;) Egyébként még elég unalmasak a részek, de hamarosan beindulnak a történések