Az árvaházban töltött idő alatt megtanultam kezelni a helyzetemet. Az előéletemet. A szüleimmel nem tudom mi történt, de 1 éves koromban bedugtak ide. Azóta nem hallottam róluk. Egyszer sem látogattak meg. Egyszer sem 16 év alatt.
Most viszont végr...
Nem tudom mennyi ideig aludtam, de sejtem, hogy átaludhattam az egész utat, ugyanis rázkódásra ébredtem. Még mindig az ülésben ültem, csak már be voltam kötve. Kinéztem a repülő ablakán. Sötét volt és közelítettünk a földhöz. A leszállópálya nem igazán látszott, csak a lámpák fényeként megvilágított „út".
Ha jól számoltam a felszállás előtt, akkor olyan 21 óra körül érkeztünk meg. Csak az a kár, hogy a közelemben nem látok órát, a telefonom pedig a szobámban van, a táskámban. Így már csak reménykedni tudok, hogy tényleg megérkeztünk.
***
A repülőéren egy fekete kocsi várt minket, ami most a házunkhoz visz. Érzem, ahogy újra elálmosodok. Sajnos ez van, ha alszok. Utána nem nagyon tudok fitt lenni.
Fogalmam sincs, hogy mennyi az út még, de már nagyon nehezek a szemhéjaim, úgyhogy engedek a kísértésnek és a fejemet az ablaknak támasztva újra elalszok.
C S Ü T Ö R T Ö K 8:36
Valószínűleg átaludhattam az egész éjszakát, mert amikor újra felkeltem, már egy ismeretlen ágyban, ismeretlen szobában, világosban keltem. A fejem felett besütött a nap, így még világosabbnak tűnt az amúgy fehér falú szoba.
Álmosan pillantottam szét a hálóban.
A táskáim és a bőröndöm a sarokban voltak lerakva. Az ágy mellett egy barna fiókos szekrény és egy fekete éjjeliszekrény állt. Közvetlenül az ágy mellett egy nagy lámpa, a falon pedig képek és díszek voltak. Az ágy végében egy ülőke hevert. Balra - legalábbis ahogy innen látom - egy kisebb erkély volt és a hozzá tartozó ajtó.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csodálatos szoba volt. Jóval kisebb, mint a másik házban, de ez sokkal jobban tetszett. Talán azért mert otthonosabb a kisebb mérete miatt.
Lassú mozdulatokkal keltem ki a pihe-puha fekvőhelyről, és kómás fejjel sétáltam az ajtó felé. A bőröndjeim nem sokkal mellette voltak, ezért gyorsan kikaptam egy normálisnak tűnő ruhaszettet, és magamra vettem. A hajamat csak egy kócos kontyba kötöttem, és azzal sem foglalkoztam, hogy megnézzem magam a tükörben. Biztos borzalmasan festek, úgyhogy talán jobb is, ha nem ezzel kezdem a reggelt.
Kinyitottam az ajtót, viszont egy számomra teljesen ismeretlen helyen voltam. Nem tudom, hogy fogok innen kitalálni. Ez a ház is brutál nagy lehet, úgyhogy tulajdonképpen egy óriás labirintusban vagyok.
Kb. fél óra bóklászás után találtam egy kijáratot. Nem volt nagy, mindössze csak egy kis ajtó, úgyhogy gondolom ez valami hátsó kijárat lehet. Az ajtón túl egy csodálatos kert volt, szépen rendezett bokrokkal és virágokkal.
Ha elkezdem megkerülni a házat, biztos hogy előbb-utóbb eljutok a főbejárathoz. Onnan már könnyebben eltalálok legalább az étkezőig.
Ezen az elven indultam el a hatalmas, kastélyszerű házat megkerülni. Jó kis túrának nézünk elébe!
Szerencsére nem kellett sokat sétálnom, mert hamarosan megláttam egy hatalmas szökőkutat, ami a bejáratnál volt.
A ház tényleg hasonlított egy kastélyra csak kisebb kiszerelésben. Kissé régies beütése van. Fantasztikusan néz ki, ráadásul egy hegynek a tetején van. Már most imádom! Teljesen beleillene egy filmbe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
