H E R C E G N Ő

| 16 . F E J E Z E T |

P É N T E K

Ma nem történt semmi. Azt hiszem kezdenek megszokni az emberek engem, és már nem is bántanak. Legalábbis fizikailag nem. Csak átnéznek rajtam, levegőnek vesznek. De ez jobb, mintha megvernének.

Lehet, hogy Trac-nek is köze van ehhez. Mármint, hogy ő „befolyásos" a suliban és mostanában, hogy jóban lettünk egyre többet látnak minket együtt. Lehet, hogy a barátja lettem és ezért kénytelenek elviselni.

Igazából fogalmam sincs, hogy a két elméletem közül melyikkel értem ezt el, de örülök neki. Ha így haladok, év végére elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.

S Z O M B A T
9:34

Szombat van. Én pedig az ablakban ücsörgök és bámulok ki a fejemből.

Más korombeli lányok a barátaikkal shoppingolnak vagy beülnek valahová és együtt nevetnek.

Nekem nem maradt más, mint az egyedüllét. Az örök magány.

Igaz, felhívhatnám Tracey-t, hogy csináljunk együtt valamit, de félek. Hogy mitől? Talán a visszautasítástól. Hogy ő mégsem akar a barátnőm lenni. Vagy nem akar velem mutatkozni.

A gondolataim az árvaházra terelődtek. Ilyenkor vagy mosogatnom kellet a konyhában, vagy felmosnom a folyosókat, vagy jobb időben gyomlálnom. De legalább ott voltak barátaim. Josh. Vele volt a legjobb a kapcsolatom. Persze csak baráti volt közöttünk minden. Olyan volt mintha a bátyám lett volna. 1 évvel idősebb nálam. Világos barna haja van és gyönyörű kék szeme. Mindent elmondhattam neki és ez fordítva is igaz volt. Megbíztunk egymásban.

Azt terveztük, hogy amikor Josh betölti a 18-at, kivisz onnan engem is. Elmentünk volna New Orleans-ba, ott van egy háza. Nem nagy, mindössze 2 szoba plusz konyha, fürdő. De ez tökéletes lett volna. Bármit megadtunk volna, hogy kikerüljünk arról a helyről.

De aztán jöttek Sarah-ék. Mindent keresztbe húztak. Elválasztottak Josh-tól, elvittek az ország másik felébe.

Tudom, hálásnak kéne lennem nekik, hiszen ez a hely gyönyörű és mindent megkaptam amiről eddig álmodni sem mertem volna, de mikor Josh-ra gondolok, eszembe jutnak ezek az emlékek. Azóta már betöltötte a 18-at, már rég szabadok lehetnénk. Együtt.

De most én mégis itt gubbasztok egy szobában és bámulok ki az ablakon. Egyedül.

***

Úgy döntöttem, hogy elég a magamba roskadásból.

Sarah-val vásároltunk néhány fürdőrucit is, bár sosem szerettem a testem mutogatni. De most ki láthatna? Egyedül vagyok itthon.

Szóval elő kerestem az egyik színes darabot. Eléggé drágának tűnt, de ezt már megszokhattam volna.

Lekaptam magamról a hatalmas, szürke pulcsit. Az alatta lévő toppot és a melltartót is levettem, majd a helyére gyorsan felvettem a bikini felsőt. Ezt megismételtem az alsó részével is.

Nem akartam ennyire egy szál semmiben végigcikázni a házon, ezért felráncigáltam magamra egy farmer shortot, majd kerestem egy törölközőt.

Nyugodtan sétáltam végig a házon, egyenesen a medence felé. Már csak a teraszajtó választott el a hűsítő víztől, de az az istennek sem akart kinyílni. Már ráncigáltam a kilincset, de sehogy sem ment.

Már kezdtem feladni, mikor hirtelen kinyílt. Az ajtó elhúzódott és egy fiú vigyorgott rám. Az a fiú, aki csütörtökön is itt volt.

Hamar kapcsoltam, és gyorsan magam elé rántottam a törölközőt. Fülig vörösödtem.

Nem csak azért mert szinte egy szál semmiben álltam egy szívdöglesztően helyes pasi előtt, hanem mert végignézte a bénázásomat is.

Nem tudtam mit mondani, ezért csak álltam, és bámultam a mélybarna szemeibe.

- Tolni kell. - mondta.

- Mi? Öhm, ja... igen, rájöttem. - nevettem el a mondat végét.

- Szóval, te lennél a ház hercegnője?! - mosolygott. Viszont az eddigi halvány mosoly, ami az én arcomon volt, az most eltűnt. Az iskolában mostanában folyton gúnyosan hercegnőnek hívnak, ráadásul most ez a fiú is. Talán az árva házban kellett volna maradnom.

Valószínűleg észrevette a hirtelen hangulatváltozásomat, mert neki is elkomorodott az arca.

- Én-én nem akartam... sajnálom!

- Nem, semmi baj. Te nem tettél semmi rosszat, csak... - hirtelen megálltam a mondandómban. Hiszen ő egy vadidegen, nem mesélhetem el neki egyből az életem. - Szóóvaal, te ki is vagy? - mosolyodtam el zavartan.

- Logan, igazából Henry az apám. - elég értelmes fejet vághattam, fogalmam sincs ki az a Henry - A kertész... - nevetett fel. Hát persze, hogy ilyen béna vagyok. Most biztos azt gondolja, hogy milyen elkényeztetett lehetek, hogy még az alkalmazottaink nevét sem tudom. Ezt is megcsináltam. - De én nem is tartalak fel. - állt arrébb az útból.

- Igazából nem-nem tartottál fel. Elég unalmas itt egyedül.

- Sajnos én most nem tudlak tovább boldogítani, az apám gondolom már keres. Néha besegítek. - mondta, közben néha-néha szétnézett, gondolom, hogy az apja látja e. - Még találkozunk, jó fürdőzést! - kacsintott, majd elment.

Én csak álltam ott, megrökönyödve. Az arcom színét most valószínűleg megirigyelhette egy paradicsom.

Valahogy elment a kedvem a fürdéstől, ezért gyorsan felsprinteltem a szobámba, remélve, hogy Logan nem látott meg.

____________

Ha tetszett nyomj egy csillagot vagy komizz ;)