Az árvaházban töltött idő alatt megtanultam kezelni a helyzetemet. Az előéletemet. A szüleimmel nem tudom mi történt, de 1 éves koromban bedugtak ide. Azóta nem hallottam róluk. Egyszer sem látogattak meg. Egyszer sem 16 év alatt.
Most viszont végr...
Mikor kinyitottam a szemem már reggel volt. Ránéztem az ágyam melletti éjjeliszekrényre, amin egy óra volt. 08.06
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ideje felkelni.
A puha ágy csak úgy húzott vissza, de ma vásárolni megyek Sarah-val, ezért időben el kell készülnöm.
Gyorsan a fürdőmbe - ugye milyen hihetetlen? saját fürdőszoba - mentem és megmostam a fogam.
A gardróbból választottam egy szürke ruhát - amit valószínűleg Sarah vett - és egy hozzá illő cipőt. Egy gyönyörű szép nyakláncot raktam a nyakamba. Az egyik polcon találtam rengeteg üvegcsét. Parfümöket. Végigszaglásztam az összeset és a legfinomabb illatúból fújtam 2 fújást a nyakamra. Sminket soha életemben nem használtam, hisz' az árvaházban nem voltak ilyesmire lehetőségeim. Örültem, hogy egyáltalán fésűt és fogkefét kaptam.
Beálltam az egészalakos tükör elé. Annyira más voltam. Ha ezt egy héttel ezelőtt mondták volna nekem, és mutattak volna a mostani énemről egy képet, kiröhögtem volna az illetőt és elküldtem volna egy melegebb éghajlatra. Viszont most...
Hercegnőnek éreztem magam.
Egy hatalmas házat kaptam otthonul, személyzettel, luxus márkákkal. Csupa olyan dolog, ami senkinek sem átlagos. De nem ettől éreztem így. Sokkal inkább a közegtől. Végre biztonságban érezhetem magam. Habár még nem ismerem a McGlurry házaspárt, de valamiért megbízom bennük. Olyan mintha mindig is ez lett volna megírva nekem. Csak az életem eleje kicsit eltévedt. De most végre megtaláltam a helyem ebben a családban.
Szerencsére George-ék is kedvesek, nem pedig maguktól elszállt gazdagok. Az életem egy másodperc alatt fenekestül felfordult és 180°-os fordulatot vett. Szerencsére pozitív irányba.
Összeszedtem magam, és elindultam az étkező felé. Befordultam azon a helyen ahol tegnap délelőtt. Tényleg, a vacsorát kihagytam. Vajon mit gondolnak most rólam? A hasam egy hatalmas korgással jelezte, hogy ennem kell valamit. Sürgősen.
Az étkezőben most senki sem volt. Egyedül egy helyen volt megterítve. Ahol tegnap ültem. Nevetségesen nézett ki a 10 méter hosszú, fa asztal, így egyedül egy étkészlettel. Ezt nem azért mondom! Csak tényleg mókás volt.
Gyorsan helyet foglaltam a széken, mivel korgott megint a hasam. Nem tudtam most mit kéne tennem. Az asztalon semmilyen étel nem volt csak a tányérom, az evőeszközök és - az asztal közepén - egy váza virág.
Hamarosan nyílt az ajtó és Martha tipegett be rajta. Aztán ugyanaz a lány követte őt, mint tegnap.
- Jó reggelt Kisasszony! - köszöntek nekem. Aztán lerakták elém a tányérokat máris svédasztalt varázsolva.
- Jó reggelt!
30 perc múlva a nappaliban ültem és unatkoztam.
- Az édesanyja... öhm, vagyis Mrs. McGlurry... - jött be a szobába Martha.
- Semmi baj Martha, nyugodtan hívhatja az édesanyámnak... előbb utóbb nekem is meg kell szoknom! - nevettem fel egy aprót -De mit is akart mondani?
- Öhm, csak annyit, hogy az édesanyja 1 óra múlva jön, és azt kérte, hogy szóljak, hogy a Kisasszony készüljön el addigra és menjen majd a bejárathoz. Ott fogja várni. - mondta zavartan.
- Kathy. Hívjon csak Kathynek! Nem tudom megszokni a Kisasszonyt. - nevettem fel megint.
- Rendben, bár ha nem tud hozzászokni úgy nehéz lesz, ugyanis sokan fogják Kisasszonynak hívni. Itt, ebben a házban ez a szokás... - nevetett fel most ő. Aztán beállt közénk a csend.
- Azt hiszem, megyek készülni.
- Rendben, menjen csak.
Felszaladtam a szobámba. Igazából már kész voltam, talán csak lelkileg kellett felkészülnöm az egy napos programra, tulajdonképpen egy ismeretlen nővel. De legalább majd most megismerem.
x x x
A bejárati ajtó előtt toporogtam. Még sehol senki. Legalábbis a kertészen kívül, aki az egyik bokorral bajlódik. Aztán megláttam, ahogy nyílik a kapu és behajt rajta egy fekete - azt hiszem - BMW.
Megállt a lépcsősor aljánál. Lejjebb lépkedtem, de a kocsi előtt megtorpantam. Az autó ablaka lehúzódott és egy napszemüveges, felkötött hajú nő vigyorgott rám.
- Na, mire vársz csajszi? Pattanj be, és menjünk shoppingolni! - nevetett fel.
Kinyitottam az anyósülés oldali ajtót és bepattantam a kocsiba. Bekötöttem az övemet.
Igazából Sarah nagyon fiatalosan nézett így ki. Amúgy sem volt öreg, talán a harmincas évei elején járhatott, de így inkább tűnt a nővéremnek, mint az anyámnak - még ha nem is a vérszerinti. Bár ezen nem kéne csodálkoznom, hiszen nem kellett megszülnie, majd felnevelnie, tehát akár 20 éves is lehetne, úgy is lehetnék a lánya. Elvben.
Pár perc múlva egy zsúfolt parkolóhoz értünk. Sarah lehajtott a parkolóházba, majd leparkolt a lifthez közel.
A bevásárlóközpontban rengetegen voltak, úgy is, hogy vasárnap volt. Furcsa ez a világ.
Bementünk az egyik boltba. Kissé félve nézegettem a ruhákat, de Sarah szerint, ami megtetszik, azt csak fogjam meg és vigyem a próbafülkébe. Hát, ez számomra nem volt olyan egyszerű, de a végére kezdtem kicsit feloldódni. Sőt, mindketten egész jól feloldódtunk. Annyira egy hullámhosszon vagyunk. Valószínűleg ehhez Sarah korának is köze van, hiszen érti a problémáimat és a ki nem mondott érzelmeimet is.
Rengeteget nevettünk, sőt! Megtudtam Sarahról, hogy divattervezőnek tanult, de amikor összeházasodtak George-dzsal átvette az egyik vállalatuk igazgatását. De azért a divattervezésről nem mondott le, és egy új márkát adott ki. Nem tudom a nevét, azt sajnos nem jegyeztem meg, de mutatott képeket a ruhákról. Gyönyörűek. Többnyire vegyes stílusúak, így a fiatalabbak és az idősebbek, a komolyabbak és a hippisebb stílust kedvelők is megtalálják a nekik tetsző darabokat. Azt mondta, hogy hoz nekem néhányat haza, ha tetszik valamelyik. Kapásból ötöt kiválasztottunk.
Szóval egész jól kijöttünk egymással, és végül nagyon élveztem a napot.
Pár óra múlva megéheztünk, ezért beültünk az egyik gyorskajáldába. Én sajtburgert, sült krumplit és kólát rendeltem, míg Sarah egy dupla húsos hamburgert és szintén kólát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezt is szerettem benne. Nem volt az a csak-salátát-enni fajta, mégis nagyon csinos alakja van.
- És mesélsz magadról? - kérdezte, bólintottam egy aprót. Akkor most jön a neheze. Sohasem szerettem magamról mesélni, mert általában az lett a vége,hogy elsírtam magam.
Halihó!
Meghoztam a kövi részt, ami jóóóó hosszú lett. Remélem tetszett, ha igen jelezd egy komival vagy egy vote-tal.
