Az árvaházban töltött idő alatt megtanultam kezelni a helyzetemet. Az előéletemet. A szüleimmel nem tudom mi történt, de 1 éves koromban bedugtak ide. Azóta nem hallottam róluk. Egyszer sem látogattak meg. Egyszer sem 16 év alatt.
Most viszont végr...
Mikor hazaértem, úgy döntöttem szétnézek kicsit az udvaron. Elindultam a hátsó kert felé. Itt még sosem jártam, pedig már majdnem egy hete itt lakok. Tudom, ez nem hosszú idő, de azért érdemes lett volna már az első napokban körbenéznem.
A ház hátulról még hatalmasabbnak tűnt. Ha innen néztük szinte csak ablakokat lehetett látni. Előtte egy széles lépcsősor húzódott, nem magas, csak 3-4 lépcsőfok volt. Az előtt pedig egy óriási, beépített medence. A két szélén napozóágyak voltak, amik sötétbarna színben pompáztak. Mögöttük - mind a két oldalon - fák sorakoztak, néhány helyen még kiegészülve pár virággal. (*)
Annyira gyönyörű volt. Mint egy álom. Tudom, ezt mostanában sokszor ismétlem, de ha egy álomba csöppentem, akkor minden olyan álomszerű. Kivéve az iskola.
A háztól balra, megpillantottam egy nem túl nagy melléképületet. Kíváncsian közelítettem meg. Így kívülről nézve nem volt csicsás, és tele volt ablakokkal. Imádom, ha egy szobában/házban sok ablak van.
Belépve a kis házba, vakító fényesség fogadott. Szinte minden fehér volt itt. A falak, a padló, a polcok, a szekrények. Az egyetlen, ami nem, az az asztal és a körötte lévő székek. De nagyon jól nézett ki, így egyben az egész. Olyan egyszerű volt, de mégis különleges.
Ez a hely valami ebédlő lehetett, vagy társalgó, ugyanis csak asztal és szék volt itt. Meg a sarokban egy aprócska konyha.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ablakból rálátást nyílott a medencére is.
(*)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hasam egy hatalmasat kordult, jelezve, hogy már rég nem ettem semmit. Végül is a reggelim óta tényleg nem ettem semmi táplálót.
Gyorsan a konyha-féleséghez szökkentem és a szekrényekben kezdtem el valami ételt keresni. Találtam egy csomag chipset, egy tábla csokit és két zacskós palacsintát. Az utóbbit választottam. Tudom, nem valami egészséges, de jelen pillanatban csak ez van. A hűtőben találtam még epret és egy doboz nutellát.
Egyensúlyozva vittem a „hozzávalókat" a pulthoz, miközben valami zene szerűséget énekeltem, dúdoltam. Az epreket összevagdostam, a palacsintákat kivettem a zacskóból és a tányérra helyeztem. A nutellából is raktam mellé, majd az asztalhoz mentem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Leültem az egyik székre, ami az ablakokkal szemben volt, így tökéletes rálátásom nyílt a kertre.
Nagyban majszoltam a finomságot - ami egyébként meglehetősen finom - mikor észrevettem valamit.
A kertész eddig a bokrokat nyeste, nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de most egy magas, kissé izmosabb srác trappolt át a kertünkön, egyenesen a férfi felé. Nem látszott valami boldognak.
Egyébként a fiúnak barna haja volt és kb. 17-18 éves lehetett. Legalábbis, ahogy innen láttam.
Eléggé messze voltak tőlem, de ettől függetlenül, ki lehetett venni, hogy veszekednek. Igaz, nem hallatszott ide az ordibálás, de a heves gesztusokból és artikulálásokból ez is észrevehető volt.
A srác nagyon ordibált szegény kertésszel.
Igazából nem tudom kije lehetett, de valamivel nagyon kiakaszthatta. Bár, ahogy így elnézem, elég sok a hasonlóság közöttük.
Végül a fiú fújtatva hagyta el a házunkat.
Közben én befejeztem a palacsintámat, a tányért gyorsan elmostam, majd a lehető legfeltünésmentesebben hagytam el a kis házat.
