Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:23.rész

Miután ő feltöltötte a képet, úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, hogy egy vagy két oldalon van feltöltve a kép. Legalább, aki hiányol, hall egy kicsit rólam.

Bár nem hiszem, hogy vannak még olyanok.

Pár perc után fel is töltöttem egy "Mi újság?❤"-gal és eltettem a telefonom.

Nem számítottam semmire, viszont meglepetésként ért az, hogy szinte ahogy eltettem a telefonom, folyamatosan rezgett az értesítések miatt.

-Miért rezeg ez a ..-léptem be a facebookomba-, azta!

-Na mi az?-csusszant oda mellém.

-Nézdd miket írnak-fogtam a fejem.

Kaptam minden féle kommentet, amit ilyenkor lehet. Volt ott a "Végre!"-től a "Hiányoztál"-on át a "Mit keres ott Bence?"-ig. És még sorolhatnám.

-Hát itt is van minden-nézegette a kommenteket a saját képe alatt.

-Jó látni, hogy legalább valakinek hiányoztam.

-Persze, hogy hiányzol nekik-állt fel, mert idő közben a két tini szólt neki valamiért.

Hogy milyen nap van ma? Jobb lenne, ha nem tudnám. Akkor legalább nem idegesítene a tudat, hogy ma lesz a fellépése Marknak és JaeBumnak azzal az ördögi lénnyel.

Folytatnám az ágyban fekvést, ha valaki-aki én leszek, mivel nincs itthon senki, mert már elmentek a fiúkat megnézni- kinyitná az ajtót a dörömbölőnek.

Mikor felálltam roppant egyet-kettőt a hátam, ugyanis az elmúlt napokban nem sokat sétáltam a házban sem.

-Ki az?-nyitottam ki az ajtót.

-Szia-intett egyet a jövevény.

-Mit csinálsz itt?-néztem rá elkerekedett szemekkel.

-Jöttem érted.

-Értem?-húztam fel a szemöldököm.

-Ki másért?-nevetett.

-Nem megyek-csuktam be az ajtót, de félútnál kitámasztotta az ajtót.

-De, jössz.

-JaeBum, én oda nem megyek! Mindd utálnak, eltudod képzelni mi lesz, ha meglátnak?-akadtam ki.

-Ne idegesked már, szedd rendbe magad. Van 10 perced.

Mikor még mindig mozdulatlanul álltam, újra megszólalt:
-Ez felszólítás volt, nem kijelentés, nyomás.

Sóhajva indultam el vissza a szobámba, ahol egy világoskék ruha akadt a kezembe. Ezt vettem fel akkor is, mikor először voltam velük egy buliban. Sok emlék fűződik ehhez a ruhához.

Gyorsan magamra kaptam, feltettem egy natur sminket, és amilyen gyorsan csak tudtam, begöndörítettem a hajam. Cipőnek egy kicsit emelt talpú, fekete cipőt választottam.

JB a kanapén ülve telefonozott, mikor kimentem.

-Mehetünk?-nézett fel.

-Ühüm-válaszoltam.

-Ez nem az a ruha, amit a..-kedzte de félbe szakítottam.

-De.

-Még mindig jól áll-sétált ki a folyosóra.

-Öhm, köszi-éreztem, hogy az arcom pirosabb, mint kellene, így lehajtott fejjel zártam be az ajtót.

Beszálltunk egy fekete autóba, ami az épület előtt parkolt. Viszonylag gyorsan oda értünk, legnagyobb sajnálatomra. Utaztam volna még egy darabig. Mondjuk amíg vége nem lett volna az eseménynek.

Eszméletlenül féltem, mit fognak szólni arra, hogy csak ide beállítok.

-Gyere már-nevetett fel JB, aki 5 méterrel előttem állt, már a belépésre készülve az épületbe.

Megráztam a fejem. Nem tudok oda bemenni. Akárhányszor elképzeltem, hogy mi lehet a reakciójuk, sosem jöttem ki belőle jól.

-Ha egyedül nem megy, akkor majd így-fogta meg a kezem és behúzott az ajtón.

Hatalmas volt a terem, tele székekkel és rengeteg újságíróval. Ők az első pár sorban helyezkedtek el, utánna pedig az egycre gyarapodó közönség foglalta el a helyét.

Bence a két tinivel a leghátsó sorban ültek.

-Oda ülj-mutatott Panniék felé.

Bólintottam.

-Sziasztok-köszöntem nekik, mikor oda értem.

-Szia-intettek mosolyogva.

-Veletek mi lett?-összezavarodtam. Eddig mérges volt rám mindkettő.

-Semmi-válaszolt Panni-, csak rájöttünk, hogy hülyeség egy kis dolog miatt haragudni rád.

-Hát, köszi-mosolyodtam el kicsit.

Egyre többen érkeztek az idő előrehaladtával. Sokan olyan aranyos kis zöld madárkát is hoztak magukkal, fogalmam sincs, az mit jelent, de láttam Panni és Alex kezében is, szóval gondolom valami ami a fiúkhoz tarzozik.

Egyszer csak lekapcsolódott az összes lámpa, és csak a színpadnál maradt égve. Nem sokkal később besétált egy férfi mikrofonnal a kezében, gondolom ő a műsorvezető vagy valami olyasmi.

-Üdvözlök minden kedves érdeklődőt. Bizonyára mindd tudjuk miért vagyunk itt. Látom, fel is készültek alaposan a mai előadásra.-igaza volt, mindenhol a zöld kis madárkák világítottak, gyönyörűen nézett ki-Nem is húzom tovább az időt, fogadják nagy tapssal a GOT7-t!

Eddig is tudtam, hogy mennyire különböző a két nemzet, de most újra elképedtem. Ahogy megszólalt a fiúk száma, a rajongók mindig egy-egy szót együtt mondtak a szöveggel. Elképesztően gyönyörű volt. A fiúk nevét sorolták, énekeltek és sikítoztak, viszont mikor kántálni kellett a szöveget, sosem rotották el.

Panni és Alex is részt vett benne, nagyon tetszett. Mit is várjak tőlük? Vérbeli rajongók.

A fiúkon pedig csak ámultam. Egytől egyik nagyon jól néztek ki. A ruhájuk passzolt egymáshoz, mégis tükrözte a saját személyiségüket. Egy kis smink volt rájuk téve a kamerák miatt, gondolom. Hiszen a bőrük smink nélkül is gyönyörű, nem kellene csak azért sminkkel terhelni a bőrt. A hajuk profin volt beállítva, még a hirtelen mozdulatok után sem esett szét.

Láttam a szemükben a csillogást, ahogy a zöld madárkát tartó rajongókat nézik mosolyogva.

Tudtam milyen érzés, imádtam ott állni és végig nézni azokon, akik szeretnek.

❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌
Sziasztok! Itt az új rész. Bocsánat, hogy ilyen későn, de nem volt túl sok időm.
Remélem tetszik❤

2017. május 28.
Puszi, Virág❤