Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:3.rész

-Látom, sokatokat érdekli a magyarországi élet-mondtam mikor feltünt,hogy mindenki elmegy BamBam-en kívül.

-Hát, bocsi, idolok vagyunk, sok a dolgunk-tette fel védekezően a kezét JB.

-BamBam is idol-néztem rá vissza az 'ugye nem gondoltad komolyan, hogy beveszem' fejjel.

-Jól van, na-válaszolt.

-Akkor mi megyünk is, sziasztok-mondta JinYoung és megindult a 6 fiúval a nyomában.

-Gyere, üljünk le a kanapéra és ott mesélhetsz-indult el a kanapé felé.

-Szóval, mit szeretnél tudni?-kérdeztem.

-Ami szerinted érdekes-mondta.

-Hát jó, lássuk csak..áh igen, talán a legérdekesebb az a zene. Teljesen más fajta zenéket játsznak arra-mondtam-és a videóklippek sem olyan látványosak. Kimehet a sztár a bevásárlóközpontba anélkül, hogy megtámadnák a rajongók-folytattam, majd suttogva hozzá tettem-szerettem csinálni.

-Hogy érted, hogy csinálni? Énekes vagy?-nézett rám nagyra nyílt szemekkel.

-Igen, bár nem túl régóta-mondtam.

-És most akkor hogy fogsz majd zenéket kiadni, ha itt vagy?-kérdezte.

-Hát ez az, sehogy-hajtottam le a fejem.

-Hé-emelte meg a fejem az államnál fogva-ne szomorkodj, akik szerettek, biztosan szeretni fognak ha esetleg visszamész majd és újra énekelsz-bíztatott.

-Reménykedem-mondtam.

-Énekelsz nekem egyet a kedvenc saját dalaid közül?-nézett rám boci szemekkel.

-Rendben-mosolyogtam-van itt gitár?

-Egy pillanat és hozom-pattant fel.

Körbe néztem és elcsodálkoztam, eszméletlen milyen luxusban élnek ezek a fiúk.

-Itt is van, ez jó lesz?-nyújtott felém egy barna gitárt.

-Tökéletes, köszönöm-vettem el és elkezdtem énekelni az első dalomat, amit kiadtam, a 'Fekete,fehér'-t.
-Imádom ezt a dalt, mert ezzel kezdődött minden-mondtam, mikor befejeztem.

-Ez gyönyörű volt-mosolygott.

-Köszönöm-néztem a szemébe.

-És ott Magyarországon nincsenek 'fanoldalaitok'?-kérdezi.

-Biztos van, nem kerestem még rá. Viszont van egy oldalam amit én kezelek-mondtam-Jaj, arra azóta nem néztem rá, amióta itt vagyok-jutott eszembe.

-Megnézzük együtt?-kérdezi.

-Persze, gyere-mondtam.

Közelebb csúszott, így a helyet köztünk pár centire csökkentette.

Megnyitottam a facebook-ot és vártam, hogy betöltsön.

-Azta, sok az üzenet-mutatta az üzeneteket.

-Igen, viszont én a kommentekre jobban kíváncsi vagyok-mondtam, és megnyitottam a legutóbbi képemnél a kommenteket.

-Azta-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Mi az?-nézte a képernyőt BamBam, bár szegénykém nem értett semmit.

-Szétszedik az oldalt-mondtam-két csapatra osztódott a komment rész. Ez egyik aki elküld mindenhová, a másik pedig aki megvéd és ugyanúgy szeret.

-Ez így szokott lenni itt is, bár itt mindig, tehát, mondjuk meglátnának veled az utcán, egyből arról lenne mindenhol szó, hogy barátnőm van, az utálók szidnának, a rajongók meg vagy örülnének, vagy utálnának-mondta.