Vajon mi történik a lánnyal, aki Koreába megy, mert az édesanyja odaköltözik, oldalán a kpop őrült kisebbik lányával?
Ám van egy kicsit sem átlagosnak nevezhető nagyobbik lánya, aki jól ismert énekesnő Magyarországon, mellesleg ki nem állhatja az o...
-Tehát, őket választanád helyettem?-nézett rám. Megijesztett ez a fajta viselkedése. Előtte sosem volt ilyen.
-Dehogy-csattantam fel-, nem választok senkit senki helyett, nincs rá szükség. Itt vagy te is, és ők is. Én pedig próbálom minnél jobban beosztani az időt amit veled és velük tölthetek.
-Ahj-ült vissza a kanapéba ismét-, nem értem.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Mit? Hah, mit?-nevetett fel-Miért kellett nekik belépni az életedbe?
-Erről nem én tehetek.
-Nem lett volna muszáj velük kialakítani a kapcsolatot.
-Nem volt muszáj, magától alakult ki. Egyébként is, nekem itt csak ők vannak. Még a saját anyámra sem számíthatok.
-Itt vagyok én, miért nem elég?-kiáltott fel.
És akkor rájöttem. Rájöttem, hogy miért viselkedett így. Hogy miért akart távoltartani a fiúktól.
-Te..féltékeny vagy?-néz rá félve.
-Talán-rántott egyet a vállán.
-Te féltékeny vagy-nevettem fel mikor realizálódott bennem ez az egész-Az ember, akire egy egész ország féltékeny, féltékeny másokra? Hol van az a Bence akit én megismertem?
-Ne nevess ki. Rosszul esik ám-vágta be a durcát.
-De hát, pont te vagy bárkire is féltékeny? Ez vicces-nevettem tovább.
-Igen, féltékeny vagyok, mert féléve nem láttalak minimum. És most, hogy már mások vannak főszerepben az életedben, én meg csak idecseppentem, igenis rossz ezt átélni, hogy esetleg már nem úgy foglalkozol velem, mint előtte.
-Te butus-keltem fel a kanapéról és odasétáltam a fotelhez-, ezért nem kell félned. Ugyan olyan fontos vagy és leszel, mint előtte voltál. Ez sosem változik.
Mivel délután 2 óra is elmúlt, és idő közben Panni és Alex is megérkezett, így megebédeltünk. Utánna Panni és Alex kérésére megnéztünk egy pár filmet illetve drámát. A filmek többnyire nyugatiak, a drámák pedig értelem szerűen koreaiak voltak.
Mikor már a lefekvéshez készülődtünk, akkor jutott eszembe, hogy én megígértem a fiúknak, hogy délután átmegyek. Viszont most már este van, így megszegve az ígéretem, nem mentem át.
Nagyon rosszul éreztem magam e miatt, ugyanis biztos várhattak rám egy csomót.
Úgy döntöttem, ha már délután nem is, most legalább egy bocsánat kérésért átmegyek. Ennyivel tartozom.
Felpattantam az ágyamról és a bejárati ajtót lassan és csendben kinyitottam. Át sétáltam a fiúk ajtajához, hogy majd bemegyek, rá kellett jöjjek, bezárták azt.
Előkapva a telefonom írtam egy gyors üzenetet BamBamnek, remélve, hogy még nem feküdt le.
Pár másodperc múlva hallottam, hogy valaki babrál a zárral és nem sokkal utánna az ajtó is kinyílt, velem szemben pedig egy kicsit álmos BamBam állt.
-Szia-köszöntem halkan.
-Szia-mosolygott rám álmosan.
-Ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak délután megígértem Marknak és JaeBumnak, hogy átjövök dalt írni, és elszaladt az idő. Úgyhogy most átjöttem legalább egy bocsánat kérés erejéig, hamár délután ekkora idióta voltam.
-Semmi baj, gyere csak be-állt el az ajtóból.
Bent minden csendes volt, valószínűnek tartom, mindenki a szobájában van és alszik, elvégre lassan éjfél van.
-Fent vannak még szerinted?-fordultam a fiú felé.
-JaeBumot nem tartom valószínűnek. Mostanában elég korán fekszik és kel. Mark viszont lehet fent van még. Nem sokat alszik mióta MiCha kidobta.
-Kidobta az a banya?-néztem elképedve.
-Ki, tegnap arra jöttünk haza, hogy veszekednek. Aztán a csaj csak elviharzott mikor mi megjöttünk.
-Te jó ég-kaptam a fejemhez-, és én még az éjszaka közepén kirángattam a városba, mert nem tudtam merre vagyunk. Ahj.
-Szóval azért sietett el-világosodott meg.
-Nem elég, hogy még az a boszorkány tönkre teszi a napját, még utánna kirángattam a város másik felébe és ma is csak megvárakoztattam. Akkora egy hülye vagyok-nagyon sajnáltam szegényt, annyira rosszul éreztem magam e miatt.
-Nem tudhattad-simított végig a karomon.
-Akkor most már dupla bocsánatkéréssel tartozom neki. Melyik is az ő szobája?
-Az utolsó-mutatott a folyosó végén lévő ajtó felé.
-Köszönöm, és mégegyszer bocsánat.
-Mondtam, hogy semmiség. Jó éjt-mosolyodott el és elindult a szobája felé.
Elindultam Mark szobája felé, viszont előtte megálltam. Vettem egy nagy levegőt és lassan benyitottam.
Csak egy kis lámpa világított a szobában, pont annyi világosságot adva, hogy jól kivehető volt minden.
Az asztal tele papírokkal ugyanúgy állt, kint mikor legutóbb itt jártam, annyi különbséggel, hogy most talán kicsit összébb voltak pakolva.
Az asztal mellett most nem voltak eldobált papír galacsinok, és a kuka körül is üres volt a padló.
Az asztal mellett mintha legutóbb csak 2 szék lett volna, most viszont került oda egy harmadik is. Ezek szerint itt írtuk volna a dalt?
Beljebb léptem és becsuktam az ajtót magam mögött.
Az ágyra tévedt a tekintetem, ahol Mark aludt. Alvás közben is meglehetett mondani, hogy valami nem oké vele. Az arca alvás közben is megviselt volt. Valószínűleg nem sokat aludt az utóbbi két napban.
Leguggoltam az ágya mellé. Arcát figyelve, ahogy egyenletesen vette a levegőt, sokkal aranyosabb volt, mint amikor megismerkedtünk és állandóan mérges volt rám.
-Így sokkal aranyosabb vagy-suttogtam-Lehet, hogy ezt nem hallod, de sajnálom, hogy ma megvárakoztattalak, sajnálom, hogy tegnap kirángattalak a város másik felébe, úgy, hogy fogalmam sem volt mi történt előtte. Viszont, azt köszönöm, hogy eljöttél értünk, és haza hoztál engem is és Bencét, még akkor is, ha nem bírod őt.-adtam egy puszit az arcára és felálltam, hogy visszamenjek a saját lakásomba.
-Tényleg nem bírom-hallottam meg az ajtóban Mark hangját.
❌❌❌❌❌❌❌ Sziasztok!❤ Itt is lenne a következő rész, remélem tetszik, várom a véleményeket.❤
3 nap és lehet használni a #YoungAndRichBamBamDay hastaget😂 Hihetetlen, hogy már 20 éves lesz.💚
Ez pedig köszönöm:
Йой! Нажаль, це зображення не відповідає нашим правилам. Щоб продовжити публікацію, будь ласка, видаліть його або завантажте інше.
1,07 ezer megtekintés (vagy fogalmam sincs mi is ennek a neve). Nagyon szépen köszönöm nektek, még egyszer!❤
