Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Korea előtt]:3.rész

-Nem tudom, mi lett velem. Egy nap mikor anyáddal összevesztünk elmentem otthonról egy kocsmába. Ott oda jött egy hölgy és egyből bele szerettem.-fejezte be lehajtott fejjel.

-Hát ez esetben pedig.. szia..-mondtam és megfordultam és sírva elszaladtam.

Épp a sarkon fordultam volna be mikor valaki nekem jött és a földre esek, ha nem kap el.

-Te jó ég, mi a baj Viki?-hallottam meg egy ismerős hangot.

-Apám itt van és úgy döntött most mondja el miért csalta meg anyát-mondtam.

-Lehető legrosszabb időpont-mérgelődött Bence és átölelt.

-Gyere még menjünk el a sminkeshez hogy megigazítsa a lesírt sminket.-karolt át.

Mikor megint tökéletes voltam..akarom mondani tökéletesen néztem ki, kezdődött a műsor. Bence volt a második aki színpadra lépett, addig a folyosón kellett várakozni.

Mikor vége lett az első éneknek a zsűri megszidta a fiút, ugyanis többször is bele hibázott, gondolom nem vette komolyan a felkészülést.

Bencére néztem. Semmi érzelmet nem tudtam kivenni a tekintetéből.

-Sok sikert-öleltem át.

-Köszönöm-mosolygott.

És eltűnt a folyosón. Pár másodperc múlva felkonferálták és elindult a zene. Tinilányok százai sikítottak fel a stúdióban, és abban is biztos vagyok hogy még további több ezer a TV-k előtt. Tökéletesen elénekelte a dalját, egy hibát sem vétett, büszke voltam rá.

A zsűri is nagyon jó véleménnyel volt róla, ők is és a közönség is imádta. Pár perc múlva már vissza is ért hozzám.

-Ügyes voltál-dícsértem meg.

-Köszönöm, most következik a nyertes produkcióm-mondta.

-Haha-nevettem-bízzunk benne.

A másik versenyző elénekelte a duettet,őszintén szólva egyátalán nem ismerem a társát, de mindegy is. Mi következtünk.

Elindultunk a nagy fal elé, ami majd kinyíllik. Egy "picit" izgultam. Igazából a torkomban dobogott a szívem. Ez általában így szokott lenni. De amint elkezdek énekelni megszűnik a világ és csak a zenének élek.

Elindult a zenénk, a fal kitárult, a szívem hevesebben vert mint eddig azelőtt. Bence elkezdte a dal és meg fogta a kezem és kihúzott a fal vonala mögül.

Ahogy én részem jött, elfelejtettem az eddigi izgulásom és teljesen lehiggadtam. Csak énekeltem és táncoltam. Bencével nagyszerűen éreztem magam, néha egy két vicces dolgot is elrejtett a koreográfiában.
Ezen jót mosolyogtam.

Éppen az utolsó táncos részt csináltuk, ahol nagyon koncentrálni kellett, hogy jól sikerüljön: felkellett ugranom és Bencének megtartani a magasban.

Ettől azért is féltem, mert nem vagyok egy 40 kilós lány, akit csak úgy feltudnak kapni, épp elég nehéznek tartottam magam 55 kilósan ahhoz, hogy esetleg ne sikerüljön a dolog.

Persze, nem azt mondom, hogy nem elég erős srác ő, mert kivan gyúrva rendesen, de hát na, nem vagyok egy könnyű lány.

Az eszme futtatásom közben pedig elértünk a kritikus pillanathoz. Bence rám mosolygott és a fejével intett hogy ő készen áll. Vettem egy nagy levegőt és nekifutottam, majd ugrottam.

Megkönnyebbülve vettem észre hogy Bence a derekamat fogja és a zene is az utolsó ritmusokhoz közeledik.

Felvettem a pózt és megtartottam magam.