Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Korea előtt]:1.rész

Főszereplő:
Név:Hercegh Viktória
Kor:19
Foglalkozás:énekesnő

❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌

Épp az első klippem forgatására indulok. A dal listavezető lett rögtön az első pillanattól. Életem egyik legboldogabb napja volt. És, hogy hogy jutottam el idáig? Azt most elmesélem:

Egy zenetagozatos iskolába jártam ezelőtt egy évvel. Akkor benne voltam egy osztálytársaimmal közösen alapított bandában. Volt egy Youtube csatornánk, ahova a dalfeldolgozásainkat töltöttük fel.

Emellett én nagyon szerettem dalszövegeket is írni. Azokat pedig az én, külön csatortnámra töltöttem fel.

Nem azért, mert bármi komoly szándékom lett volna, amolyan "na, én most híres leszek" típus, hanem csak szerettem volna megőrizni a dallamot, a szöveget és a hangulatot.

Egyszerűen csak ez tűnt olyan felületnek, ami megfelel a célra.

Egyszer talán júliusban töltöttem fel az első videót. Azt nem sokan látták, csak körülbelül 20-30-an. Utánna töltögettem fel a többi dalom és szépen lassan nőtt a nézők száma is.

Olyan megjegyzések jöttek mint pl.: "Nagyon tetszik, tehetséges vagy!", "Színpadon a helyed!". Olyan jó érzés fogott el, hogy azt nem tudtam elmondani.

Szeptemberben elkezdődött számomra is az iskola, a banda is újra összeállt.

Bár éreztem egy kis feszültséget, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget.

Hetek alatt csak romlott a társaság, viták, veszekedések folytak a próbák 3/4 részében.

Ennek nagyrésze a banda többi tagja és az én konfliktusunk volt. Ugyanis az én videóim nagyobb nézettséget értek el, mint a bandáé, ezért nehezteltek rám.

Ennek a vitának az utolsó löketet csak egy olyan hír adta, amire nem számított senki.

Vagyis, engem megkeresett Szilva, (avagy Szilvia, de a Szilvát jobban szereti, mert szerinte az menedzseresebb) hogy menedzselne engem, mint énekes előadót.

Engem természetesen ez a hír olyan meglepetésként ért, hogy gondolkodás nélkül rá vágtam, hogy igen. Bár akkor még nem gondoltam bele, milyen hatással lesz a környezetemre.

Azt gondoltam, majd ez segít megint összehozni a bandát, és reméltem, hogy a barátaim is örülnek a sikeremnek. De nem így volt.

Ellenem fordultak, hibáztattak, amiért nem velük "futok be". És hiába mondtam nekik, hogy nem a banda miatt szeretne Szilva velem dolgozni, nem hittek nekem sőt, nagyképünek neveztek.

Pedig én tudtam, hogy Szilva tudott a bandáról is, mégsem úgy akart dolgozni, csak velem. De a többiek ezt nem értették meg, csak azt akarták, hogy valamilyen módon ők is előadók lehessenek.

Az addigi kisebb esőcseppekből egy hatalmas vihar tört ki. Tisztán emlékszem rá, ahogy elegem lett belőlük, az önzőségükből és a hamis barátságukból.. eljöttem onnan. És többet vissza se mentem.

Mostmár nagyon örülök, hogy igent mondtam és véget vetettem ennek a barátságnak, mert úgy gondolom, ha valaki nem örül a másik sikerének, az nem igaz barát!

Ezek után nem maradt az iskolából senkim, amit nem bántam, mert a szálakat főként én szakítottam meg.

Nem szerettem volna hamis barátokat, hogy azután csak arra használjanak, ami nekik jó, aztán esetleg csak úgy eldobjanak, mint egy használt papírzsebkendőt.