Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:17.rész

El sem tudtam hinni, hogy ott állt. Nagyon régen láttam utoljára és elképesztően hiányzott már. Nem gondoltam, hogy most és legfőképpen, hogy itt fogunk találkozni.

Mikor odaértem, nevetve felkapott és megpördített a levegőben.

-Hiányoztál-öleltem még szorosabban.

-Te is nekem Picúr. Boldog születésnapot!-suttogta.

-Hogy kerültök ide?-kérdeztem még mindig a nyakaköré font karjaimmal szorítva a nyakát. Hihetetlen, hogy a születésnapom is eszébe jutott.

-Mindent elmondok, ígérem.-mondta-De most szerintem engedjük el egymást, mert a haverjaid mindjárt nekem ugranak.

-Ki akar neked ugrani, vagy mi?-fordultam meg-Te jó ég, mi a fene?-léptem hátrébb, mikor megláttam körülbelül 2 méter távolságban a fiúkat ahogy szúrós szemmel nézik Bencét és Alexot.

-Khm..-kezte el JB-, ő ki és mit akar?-biccentett a fejével Bence irányába.

-Ő itt Bence, egy nagyon jó barátom-mutattam be a fiúknak az említettet.

-Bence, ők pedig YoungJae, Yugyeom, JinYoung, Jackson, JB, BamBam és Mark-mutattam sorba a fiúkon.

-Öhm..heló?-intett Bence a fiúknak.

Ők ugyan úgy álltak, mint az előbb, annyi különbséggel, hogy YoungJae, Yugyeom és JinYoung visszaintett Bencének.

A sor végén álló 4 fiú viszont mozdulatlanul folytatta az összehúzott szemű vizsgálást.

-Mi van veletek?-néztem rájuk.

Mivel nem válaszoltak, úgy láttam legjobbnak, ha eljövünk onnan és hagyom őket, amíg hajlandóak lesznek szóba állni velem ismét.

-Mesélj, hogy kerültök ide?-kérdeztem miközben Alexszal, Bencével és Pannival sétáltunk Szöul utcáin.

-Talán emlékszel, mikor az első próbánk után elmentünk enni, akkor mondtam, hogy apu itt él. Szóval most eljöttünk meglátogatni és gondoltuk meglepünk titeket.-magyarázta Bence.

-De hogy kerültetek a JYP-hez?-kérdezte Panni. Ez nekem is eszembe jutott akkor, mikor találkoztunk, csak túl meglepett voltam és elfelejtettem megkérdezni.

-Arra felé jártunk-válaszolták egyszerre. Nem volt valami meggyőző.

-Lássuk csak, akkor, arra feléjártatok, véletlen bejöttetek és mi teljesen véletlenül ott voltunk-magyaráztam beleéléssel.

Alex felnevetett, Bence pedig kerülte a tekintetem.

Körül belül fél óra múlva már csak Bencével sétálgattunk, mert Alex és Panni másfelé ment idő közben.

Már eléggé besötétedett, így gondoltam elundulhatnánk haza.

El is indultam visszafelé Bencével a nyomomban, viszont egy kis idő múlva fogalmam sem volt merre vagyunk.

-Öhm-álltam meg hirtelen.

-Mi az?-állt meg mellettem Bence.

-Azt hiszem nem tudom merre vagyunk-néztem fel félve rá.

Arra számítottam, hogy majd elkezd idegesen viselkedni vagy valami hasonló dolgot csinálni, de nem. Csak mosolyogva átkarolta a vállam.

-Nyílván nem tudhatsz minden zugot egy ekkora városban, főleg úgy, hogy nem régen költöztél ide-próbált megnyugtatni, miközben simogatni kezdte a hátam és magához ölelt.

Annyira hiányzott már az ölelése, az illata és minden ami hozzá köthető.

-Van egy ötletem!-húzódtam el tőle és előkaptam a telefonom.