Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Korea előtt]:5.rész

Mikor végeztünk és épp indulni készültünk, az igazgató még utánnunk szólt:

-Jó utat kívánok és nagyon sajnálom, hogy itt hagyja ezt az egészet, mert egy nagyon tehetséges fiatal hölgy! Sok sikert az életben! Viszlát!-mondta egy kis mosolyt festve az arcára.

Láttam rajta hogy fáj neki ez az egész.

-Nagyon szépen köszönöm, és azt az egészet ami eddig volt, köszönöm, hogy lehetővé tette!-mondtam és kezetfogtam vele.-Viszont látásra!-mosolyogtam utoljára a volt főnökömnek.

-Viszlát!-köszönt el Szilva is.

-Hát ez könnyebben ment, mint gondoltam-nevettem, mikor beszálltunk az autóba.

-Hát igen, azt hittem leordítja a fejünket és kidob az irodából-nevetett.

-Most akkor hova is megyünk?-kérdeztem.

-Most veszik fel majd a búcsú szövegedet a rajongókhoz-mondta.

-Ahha..szerintem bőgni fogok-mondtam, mert ahogy belegondoltam hogy ma vége, gombóc keletkezett a torkomban.

-Nyugi, megcsinálod-nyugtatott Szilva.

-3...2...1...felvétel-kiáltotta az operatőr.

-Sziasztok!-kezdtem bele a búcsúszövegembe-Valószínűleg nem sokan tudjátok, hogy ma töltöttem Magyarországon az utolsó napomat, ugyanis elköltözöm. Ez családi okok miatt van, az országot és egyéb személyes dolgokat nem szeretnék megosztani itt. Szóval, hogy rátérjek a lényegre; köszönöm, hogy támogattatok, hogy itt vagytok nekem. Ez nagyon sokat jelent. Az hogy ennyi csodás pillanatot tölthettünk együtt, a csodálatos koncerteket, ahol találkozhattam veletek és együtt énekelhettük a dalokat. Nagyon jól esett minden alkalommal, de ennek is sajnos, mint mindennek, egyszer vége. Kérlek vigyázzatok magatokra és legyetek boldogok, ne legyetek magatok alatt, mert a boldogság, a szeretet és az egészség a legfontosabb a világon! Legyetek jók! Szeretlek titeket teljes szívemből!-fejeztem be a mondatot és éreztem ahogy egy könnycsepp szabadul ki a szememből. Még egy utolsó mosolyt küldtem a kamerának és leállították a felvételt.

És addig tartott..kitőrt belőlem a sírás. Egyszerűen ez az egész úgy hat rám, mintha fizikai fájdalom lenne. Fájt egyszerűen már minden.
Szilva lépett mellém és elkezdte a hátamar simogatni.

-Shhh, nyugodj meg-mondta, mint egy legjobb barátnő, aki melléd áll mikor egy nehéz helyzeten mész keresztül.

-Én ezt nem akarom-mondtam miközben szaggatottan sikerült levegőt vennem.

-Elhiszem-mondta-na gyere, csináljunk valamit, hogy eltereljük a figyelmed.

-Jó-álltam fel a székről.

5 óra volt a repülő felszállásáig. Még elmentünk a Starbucks-ba, ahol mindketten megittunk egy újfajta kávét, majd elindultunk haza, hogy elhozzuk a bőröndjeimet.

Ahogy kihordtunk minden bőröndöt, körbenéztem a házban és utoljára szemügyre vettem mindent. A kanapét, a tévét, a konyhát, a lépcsőt amin annyiszor estem le, hogy megszámolni sem tudnám, és úgy az egészet. Nagyon fog hiányozni minden. A házban 17 évet éltem, csukott szemmel is eltalálnék bárhova benne, és most ezt felváltja majd egy teljesen idegen környezet.

Kiléptem az ajtón és utoljára bezártam. Ahogy ültem az autóban és néztem a ház távolodó alakját, ürességet éreztem belül, és tudtam hogy nem lesz könnyű azt feltölteni.

-A Dél-Koreába tartó utasszállító repülőgépre megkezdhetik a felszállást!-hallatszódott a hangosbemondóból.

Egyesével megöleltem mindenkit: apát, akire még mindig haragszom, Szilvát, a nagyszüleim és...és ennyi..Bence nem volt itt. Vártam még egy kicsit hogy megjelenik-e, de nem, nem láttam sehol.

Már épp indulni akartam, mikor valaki megfogta a vállam. Mikor megfordultam,kitudtam volna ugrani a bőrömből.

-Szia-mondtam miközben letöröltem a könnyeimet.

-Szia-mondta mosolyogva.

-Azt hittem el sem jössz-mondtam.

-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Szerinted elengednélek olyan messzire, búcsú nélkül? Ne hülyéskedj!-mosolygott még mindig azzal a mosolyával amivel az összes lányt leveszi a lábáról.

-Köszönöm-öleltem meg.

-Jó utat Picúr-suttogta nekem és egy puszit adott a homlokomra.

-Szia-mondtam a könnyeimmel küszködve, és elindultam.

Még egyszer visszanéztem, ahogy ott álltak és integettek nekem. Gyorsan intettem egyet és visszafordultam mert azt éreztem hogy rögtön visszaszaladok oda és ott is maradok.

❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌
Sziasztok! Hát ez az utolsó rész ebből a 'bevezető' dologból. Innentől más lesz a rész száma mellett a szöveg és elkezdem újra számozni a részeket 1-től(pl.: Az életem Koreában:1.rész).
Remélem tetszik!

Puszi, Virág❤
2016.Dec.10.